Mindenesetre amíg le nem merült a telefon, B.-től megtudtam, hogy egyelőre Szécsényben semmi újság, nem tudják, hogy mi lesz és mikor. Szükség van a munkánkra elvileg, csak még nem tudják, hogy mikor valósulnak meg a dolgok. Úgyhogy nyugodtan jelentkezzek be a munkaügyi központba, a vezető szerint úgysem lehet visszadátumozni a szerződést. Ezért hát bosszús is lettem, mert akkor már november 15-én is bejelentkezhettem volna a munkaügyi központba, hiszen előtte való nap járt le a táppénzem. Így majdnem két hétre kiestem az ellátásból, pedig arra az időre is kaphattam volna a munkanélküli segélyt (most álláskeresési járadéknak hívják talán). Jól jött volna az a pénz nekem is! Nem vagyok olyan gazdag, hogy figyelmen kívül hagyhatnám az erre az időre járó pénzt. Elég jól kerestem, a segélyem sem lehet olyan rossz. És így a biztosítási jogviszonyom meg a szolgálati idő is megszakadt - nem tudom, pontosan hogy mondják ezt szaknyelven, de lényeg, hogy minden szempontból teljesen ellátatlan maradtam arra az időre. Csak azért, mert a minisztérium nem tudja aláírni a szerződést vagy mit. És mert nem mondták meg a szécsényiek, hogy jelentkezzek be nyugodtan, mert egyelőre nem lesz a melóból semmi. Remélem, tényleg összejön azért előbb-utóbb ez a munka, de jobb lenne, ha inkább csak januárban kellene kezdeni, mert a december már úgyis a karácsonyról szól.

Az ügyintéző persze nagyon lenéző és pofátlan volt, mintha valami 4 osztályt végzett cigány emberrel beszélt volna. Miért kell ilyennek lenni, mikor lehet, hogy magasabb a végzettségem, mint neki? Meg egyébként is, bárki fordul hozzájuk, bármilyen végzettséggel és társadalmi háttérrel, kutya kötelességük lenne emberségesen bánni az ügyféllel! Aki emberekkel foglalkozik, az hogy lehet ennyire lekezelő? Persze nem is vártam mást, mert máskor sem nagyon tapasztaltam különb bánásmódot. De akkor hirtelen azt gondoltam, hogy kár volt ide jönni, ha csak ezt kapja az ember. Kívánom, hogy az ilyen ügyintézők is legyenek egyszer munkanélküliek, és kapják vissza azt, amit ők adtak! Ezért kár, hogy nem szociális munkások ügyfeleznek. Persze azok között is van mindenféle, de feltételezhető, hogy a főiskolán azért ragadt rájuk valami az emberséges szemléletből, a segítő attitűdből.

Egyébként elég jól elmondott mindent a nő, amit tudnom kell a teendőkkel kapcsolatban. Egy csomó papírt kell még utólag bevinnem, holnap meg csoportos álláskeresési tanácsadásra megyek 10 órára. Buszjegyem meg már csak három van, és négy kellene, mert délután a volt kolléganőimmel lesz randevúm. Egyikük B., akivel remélhetőleg együtt dolgozhatunk majd Szécsényben, a másik pedig I., akinek a helyére B.-t felvették a GyES idejére, 3 évre; és I. egyelőre még jogviszonyban van a volt munkahelyünkkel, az FSzH-val. Igazából B. névnapját fogjuk ünnepelni, de amúgy is jó lesz, hogy a három sortárs együtt beszélgethet, pletyizhet, és nem szakadunk el egymástól.
3 megjegyzés:
Sajnálom, hogy ilyen viszontagságos a sorsod! Remélem, mindattól függetlenül, ami történt, tényleg jobban érzed magad! Gratulálok a kari ajcsitokhoz! Pusza!
De örülök, hogy látlak, Anikó! Nagyon el voltál veszve! Remélem, jól vagy!
Én jól vagyok, most nem veszem zokon a történteket, mert hát tényleg ilyen az élet, ezek ellene a dolgok ellen nem tudok mit tenni. Vannak, amik felidegesítenek, főleg ez a rengeteg papírozás, kilépés, beregisztrálás, minden. De olyan ez a gyógyszer, mint egy "leszarom bogyó": könnyen túl tudom magam tenni a dolgokon.
Ja, az asztalkára gondolsz mint karácsonyi ajándék? Majd lefotózom már, hogy látható is legyen. Tényleg szép!
Megjegyzés küldése