Nyársalás Somoskőn, kirándulás Salgón

Tegnap végre megint elmentünk Somoskőbe nyársalni, kihasználtuk a jó időt. Busszal mentünk, Mucika szülei már ott voltak. Ettünk szőlőt a kertből, meg friss diót is. És persze sütöttem nyárson szalonnát. :) Muci szülei korábban elmentek, mi még maradtunk. Kettesben. Ez Mucinál nagy szó... :) Pihentünk, feküdtünk a napon, napoztunk. Nagyon kellemes idő volt. Mikor ezt meguntuk, elhatároztunk, hogy nem várunk buszra, ebben a jó időben inkább gyalogolunk. Persze nem az úton, hanem hegyen-völgyön át, az erdőben, a turistautakon. Előtte még megnéztünk egy újszülött kiscicát Mucika rokonainál, kis édes fekete jószág volt. Aztán elindultunk a Petőfi-sétányon Eresztvény felé. Úgy terveztük, hogy a salgói várba nem megyünk fel, de ha már ott voltunk, nem hagytuk ki. Ezer éve járok már errefelé túrázni, mégis olyan részeken mentünk, amikre egyáltalán nem emlékeztem. :) Tuti, hogy tényleg nem jártam még mindenhol azok közül, amerre most mentünk. Ahol jártam már, ott is sok ezer évvel ezelőtt. :) A várhoz kerülővel mentünk ki, mert elmentünk a salgóbányai parkolóhoz, ahol egy néni köveket (kavicsokat?) szokott árulni, amiket én nagyon-nagyon szeretek. :) Sajnos nem volt ott a néni. :( Ezután már tényleg a vár felé vezetett az utunk, jól el is fáradtam, mire kiértünk. Találkoztam egy volt munkatársammal és a kisfiával, ezer éve nem láttam őket. Ilyen magasra kellett másznunk, hogy összefussunk... :) Mucika csinált rólunk közös fotót, de azt nem mutatom meg, hátha I. nem szeretne a blogomban szerepelni. Amikor a várban voltunk, már viszonylag késő délután volt, szépek voltak a fények a fotózáshoz, csak sajnos elég párás volt a levegő, ami miatt a távolabbi tájakat nem lehet olyan szépen kiexponálni. Majdnem hét óra volt, mire hazaértünk (fél tízkor indultunk itthonról), és jól elfáradtam, meg kell mondjam... De nem úgy egészében, inkább csak a lábam. A lábam fájt is rettenetesen, mert mifelénk a hegyeket vulkanikus kőzet alkotja, ami nagyon kemény, nem tesz jót az ízületeknek. Persze izomlázam is lett mára. :) Összességében jó kis kirándulás volt, gyönyörű őszi időben, és magamhoz képest (a szokásos szorongó-szomorú-depis hangulat) egész jól éreztem magamat. Sokan kirándultak rajtunk kívül is egyébként.

Ahogy az már lenni szokott, mutatom a fotókat. :)

Őt még Somoskőn, a kertben "kaptuk el", ott zenélt nekünk végig:

Más állatkával is találkoztunk: ő egy mókus. :) Bár nem jó felvételek, ezeknek is nagyon örültem, mert jó magasan volt, és az első fotóink mókusról:

A vár felé van egy szép tisztás, szép nagy, öreg fákkal:

Én baktatok a képen.


Itt is én baktatok.


Ez a fa ott a kedvencem.

Fotók rólunk a várban:

Mucika agyon akar csapni engem (persze nem igaziból). :)


Amúgy az az én botom volt.

Tájak a várból fotózva:

Somoskő és a somoskői vár.


A somoskői vár, zoomolva.


A Medves-fennsík.


Szintén a Medves-fennsík, szénabálákkal, zoomolva.


Salgóbánya, fent a Medves-fennsík.


Rónafalu, mögötte Szilváskő.


A Boszorkánykő (balra).


Zagyvaróna és a Boszorkánykő, zoomolva.


A Pécskő (balról a második hegycsúcs) és a városközpont felé vezető út - nem látszik, de tényleg ott van. :)


Jobbra a városközpont.


A Beszterce-lakótelep.


A Beszterce-lakótelep zoomolva. Itt lakunk.


Somoskőújfalu eleje (külön falu, nem tartozik Salgótarjánhoz).


Somoskőújfalu.


A salgói vár árnyéka.

Somoskőn: nyársalás, vadaspark, pihenés

Tegnap, szombaton ismét nyársaltunk Somoskőn. Délután mentünk ki, és három órakor elmentünk a vadasparkba is. Mivel háromkor nyit, és mi csak akkortájt indultunk, sajnos késve érkeztünk, így az etetés elejéről lemaradtunk. Mikor odaértünk, már javában ettek a vaddisznók, és nagyon hamar el is mentek. De nem baj, mert most nagyon megharagudtam rájuk, mert a férfi, aki most etetett (a nő apja, ha jól értettem), mesélte, hogy a muflonokat állandóan terrorizálják, állandóan "vadásszák" őket, és valószínűleg már több kicsit vagy sérültet is megöltek. :( A muflonok szerintem sokkal aranyosabbak, a vaddisznók meg egyébként is kártékonyak, szóval nem igazán szimpatikus állatok... Sokan vannak már nagyon, és kicsi nekik a terület: hét kan, négy koca és húsz malac van másfél hektáron, meg persze emellett a többi állat, a muflonokon kívül dámvadak is. Ritkítani is akarják majd a vaddisznóállományt.

Elég hamar odajöttek most a muflonok az etetéshez, és sokáig láthattuk mind a hetet (vagy hatot, nem tudom, elfelejtettem...). Közel voltak a kerítéshez, vagy esetleg túl távol a lestől, így sajnos nem túl sokat lehetett fotózni, és nem is olyan jó fotók sikerültek, de azért mutatok néhányat.

Először oda merészkedtek ki a muflonok, ahol a disznók is ettek. Óvatosan előbújtak a bokrokból, de a disznók persze rögtön el is zavarták őket...

Azután elindultak a másik irányba, ahol szintén volt kiszórva kukorica, és naná, hogy akkor a vaddisznók átmentek arra az oldalra, és onnan zavarták el a muflonokat...

Végül megint visszajöttek a muflonok oda, ahol először kimerészkedtek, és ide a lusta disznók végre már nem jöttek utánuk. :) Itt már tovább tudtak maradni, többet is lehetett fotózni őket, csak ugye itt meg túl közel voltak a kerítéshez, belógott a drótháló.

Néhány képet mutatok azért a mocsok vaddisznókról is... :)

A vadasparkból még visszamentünk a házhoz, akkorra már csak ketten maradtunk Mucikával. Ilyen még nem volt, hogy Muci hajlandó lett volna velem kettesben pihenni Somoskőn. :) Mindig azt mondja, hogy "mit csináljunk mi együtt, ketten?!" :) Biztos unalmas ember vagyok... :/ De végül azért ő is jól érezte magát a kertben, a fák alatt a hűvösben pihenve. Olyannyira, hogy már ma újra ki akart menni Somoskőre... :) De végül nem mentünk, mivel összevesztünk, és egész nap veszekedtünk, így nem volt kedvem hozzá. Visszatérve tegnapra: ahogy ott feküdtünk a fák alatt, egyszer csak kopogást hallottam, mintha harkály kopogna a fán. Néztem, és tényleg az volt, ketten is jöttek. Nagyon szépek és édesek voltak, nagyon örültem nekik, de távcsővel lenne az igazi nézni őket, az meg ugye nekünk nincs is. Közelebb menni meg nem mertem, nehogy elriasszam őket. Muci azért közelebb merészkedett, hogy lefotózhassa őket, és csinált is pár képet. A minőség persze egyáltalán nem az igazi, de a gépünk alapobija nem is madárfotózásra készült...

Íme a körülményekhez képest nagyjából tűrhetően sikerült képek: