Csipcsilla blogos szülinapja

Csipcsilla blogos szülinapja alkalmából játékot hirdetett.

Egy gombás játékot nem hagyhatok ki! :) Valami gombás alkotást kell mutatni. Nekem ez könnyű feladat. :) Két gombás gobim van:

Az új táskám + a szarvasos gobim keretben

Kedden végre vettünk nekem egy új táskát, és nagyon örültem neki! A régi már annyira kopott és elhasználódott volt, hogy rendesen szégyelltem hordani. Most pedig az egyik boltban akció volt, így benéztünk, hátha találunk valamit. A sok csicsás táska között szerencsére találtam egy kedvemre valót, szolidat, ami illik hozzám. Nagyon tetszik!

Eleje


Hátulja

Persze nincs két külön szíja, csak a fotó kedvéért átraktam elölről hátulra. :) Az oldalát elfelejtettem lefotózni, pedig az is jó. Három részből áll, és a középső rész olyan bézs színű, mint a táska elejének teteje.

Ha már elővettem a fényképezőgépet, lefotóztam a szarvasomat is keretben (amúgy már régóta készen van). Sajnos nem lett valami jó fotó, nem tudom, miért sikerült ilyen gyatrára. Majd még csinálok róla később egy újat. Sajnos csillogó üveget tettek rá, ezért is nehéz fotózni.

Elkészült

Végre elkészült a szarvasos gobim, amit már majdnem egy éve varrok. :) Ez lett volna a második gobelinem, azaz másodjára ezt kezdtem el, rögtön a rózsák után (az 2008 márciusában készült el). Aztán mégis félreraktam, mert nem igazán szerettem varrni, és más, kisebb gobikba kezdtem. Idén vettem elő újra, és tegnap végre befejeztem szegény szarvasomat. :) Ilyen lett - csak a valóságban azért nem látszik ennyire ferdének. :)

Most pedig valószínűleg az alábbi virágos-tavas képet fogom varrni, amit szintén elkezdtem már valamikor, csak aztán a gyümölcsös gobit készítettem a gyerekeknek. Szeretem ezt a képet, nagyon szépek a színei, szép pasztelles, és a hangulata is közel áll hozzám.

Utolsó bejegyzésem Szécsényről, és első a jelenlegi "munkámról"

Már rég írtam a szécsényi témáról, de nem nagyon volt kedvem szót sem vesztegetni rá. A meló persze nem sikerült... Az adósságkezelési tanácsadás előkészítését végeztem volna, de állítólag (nem tudom, pontosan mi az igazság) előkészítés nélkül elindult a szolgáltatás. Vettek fel egy csomó embert, akik talán már csinálják is magát az adósságkezelési tanácsadó szolgáltatást. Persze nekem nem szóltak, abban már nem szántak nekem szerepet. Nagyot csalódtam bennük... Volt kolléganőmet, B.-t persze felvették. Naná, hiszen az egyik vezető személyes jó barátja... Meg ő amúgy is rengeteg energiát fektet a kapcsolatépítésbe. Gyakorlatilag évtizedek óta a szakmában van, ennyi idő alatt gondolni lehet, hány embert ismert meg, és hány barátra tett szert. De ő csinálja jól! Nekem sajnos nagyon kevés ismerősöm van, én csak a tudásomat, tapasztalatomat és szorgalmamat tudom felajánlani. De persze ez kevés, ez sehol nem számít mifelénk. Tapasztalatom meg sajnos még kevés van, nem sokat dolgoztam, annál többet voltam munkanélküli...

Egy további adalék a dologhoz: amikor Szécsénybe jelentkeztem dolgozni, akkor megkérdezték, hogy melyiket szeretném csinálni: az adósságkezelést vagy a rendszeres szociális segélyezetteket (nem tudom, akkor ezt írtam-e ide a blogba)? Nem nagyon tudtam dönteni, de mivel egy keveset már foglalkoztam az adósságkezeléssel (a szakemberek képzését szerveztem, és kicsit beleláttam az elméleti és gyakorlati dolgokba is, mert a vizsgákon is részt vettem mint jegyzőkönyvvezető), úgy döntöttünk közösen, hogy az adósságkezelés lesz az enyém. És mit tudtam meg? Volt kolléganőm, B. most éppen a rendszeres szociális segélyezettekkel való munkát csinálja... Vajon mi lett volna, ha akkor én azt választom, nem az adósságkezelést? Mit mondtak volna, hogy miért nem nekem adják mégsem a munkát, hanem a volt kolléganőmnek? Mert biztos a vezető csókos barátnője kapta volna az állást, nem én. De elég ciki lett volna nekik! Mert nem nagyon hiszem, hogy engem választottak volna volt kolléganőm rovására. Ő persze egy napot sem volt azóta munkanélküli, hogy el kellett jönnünk a volt munkahelyünkről. A kapcsolatok mennyit érnek!

Pedig B. ajánlott be engem is Szécsénybe, de mivel engem nem ismert ott senki, az ő szava nem volt elég. Vagy ki tudja, miért estem így ki a "pixisből". Mikor mindenki mondta, hogy mennyire tetszett az önéletrajzom meg minden... Valamiféle Norvég Program is indult Szécsényben tudomásom szerint (Norvégia finanszíroz Magyarországon bizonyos dolgokat), oda nem lettem volna jó? Ezek szerint annyira mégsem tetszettem nekik...

Annak ellenére, hogy nincsen kiterjedt kapcsolati rendszerem, én is kaptam most egy munkaajánlatot megint, de hát ez is végképp bizonytalan... Egy TÁMOP-os pályázat elnyerése esetén lennék esetmenedzser (tulajdonképpen szociális munkás, félig-meddig családgondozó). A volt munkahelyemről, az akkori NCsSzI-ből, ahol annyira szerettem dolgozni, felhívott az egyik volt munkatársam, E., hogy szeretne velem dolgozni ebben a projektben. Ha nyerne a pályázat, akkor halmozottan hátrányos helyzetű munkanélküliekkel dolgoznánk, főleg romákkal, és olyanokkal, akik legalább öt éve nem dolgoznak, nincsenek regisztrálva a munkaügyi központban sem, vagy pályakezdők, mozgássérültek (a felsoroltak lennének a projektünk célcsoportjai). Tréningekkel és szociális csoportmunkával, pszichológiai tanácsadással, egyéni esetkezeléssel segítenénk nekik a hiányzó kompetenciákat pótolni, hogy képessé váljanak önálló álláskeresésre, munkába állásra, képzésben való részvételre, végső soron a társadalomba való visszailleszkedésre.

Jelenleg a pályázatírásban segítek E. alapítványának, szívességből, szóval pénzt nem kapok érte, de mindennap megyek... Kicsit fura így, sokan talán el sem vállalnál így, de ha megnyerjük a pályázatot, akkor mindenképpen megéri, hiszen magamért dolgozok. Ha nem nyerünk, akkor is legalább tanultam, tevékenyen részt vettem egy EU-s pályázat megírásában, ami még az önéletrajzban is jól mutat. Meg aztán addig sem itthon vagyok, hanem emberek között, és újra bele tudok szokni a munka világába. Már rendesen jólesik menni, és akikkel együtt dolgozok, azokkal is nagyon jól kijövök, főleg A.-val, akivel együtt írjuk a pályázatot. A.-val nagyon jó együtt dolgozni, mert nagyon okos, nagyon gyors észjárású nő, és ez engem is inspirál, kénytelen vagyok felzárkózni hozzá, amennyire tudok. :) Arra a helyre, ahol majdnem négy évig dolgoztam, még most is úgy megyek, mintha haza mennék. Jó ott lenni.

A munka egyébként leghamarabb csak 2009. júliusban kezdődne, jó lenne még addig valami munka, hogy ne csak a minimálbér 60%-át kapjam (bruttóban)... De még jobb lenne egy képzésbe bekerülni, mert azt bármikor otthagyhatom, ha sikerül a munka E.-éknél, ha meg nem, akkor legalább tanultam valamit. Családpedagógiai mentor képzésre meg német nyelvtanfolyamra jelentkeztem, de protekció nélkül egyikre sincs esélyem. Egyrészt mert már három munkaügyi központos képzésen vettem részt, másrészt meg nem tartozok a képzések célcsoportjába (szakképzetlenek, régebb óta regisztrált munkanélküliek stb.). Megpróbálok protekciót intézni, elvileg tudok kihez fordulni, de hogy ők mennyire tudják ezt befolyásolni, illetve mennyire áll módjukban ezt elintézni, azt nem tudom.

A gobelinvarrásra persze most kevesebb az időm, alig veszek tűt a kezembe... Még hétvégén sem... De a szarvasom már így is egész jól halad. Majd megmutatom, ha ráveszem magam, hogy lefotózzam. :) ... Rávettem magam. :) Hogy mennyire gyűrött és ferde szegény, azt nem kell nézni! ;)

Ui.: A cigányokat ábrázoló fotó készítője Balogh Zoltán.

Legutóbb kivarrt gobelinjeim

Itt a blogban még nem is mutattam meg a legutóbb elkészült gobijaimat. A legelső bejegyzésemben írtam a gyümölcsös gobiról, amit a dévai gyerekeknek varrtam ajándékba, karácsonyra. Szerencsére időben és épségben oda is ért. Bár ennek külön története van, de majd máskor mesélem már el, most álmos vagyok. Csak a képet mutatom, kerettel együtt, készen:

A neten is látható, itt:

http://szeretetvarazs.blogspot.com/

Ezen a fotón (többek között):

A macit azért küldtem el a képpel együtt, hogy kitöltse a dobozt. :) A postán vettem dobozt, amibe a kép pont belefért, de mivel egy kép lapos, csak lötyögött volna benne. Ezért tettem bele a macit, meg ilyen légpárnás izéket, amiket a törékeny csomagok kitöltéséhez használnak (nem buborékfólia, másképpen néz ki, de a nevét nem tudom), a húgom által rendelt csomagban volt.

A másik gobi már fent van a blogomon oldalt, de ott nagyon pici, illetve a kefetartóval együtt mutattam. Most álljon itt egyedül, normális méretben:

Karácsonyi ajándékok

Ebben a bejegyzésben elmesélem és megmutatom, milyen ajándékokat kaptam karácsonyra.

Mucikától:

- A gobelint fonalakkal együtt, ami az egyik képen látszik is a fa alatt. 45×60 cm-es normál gobi, téli tájkép cinegékkel. A két cinege egy fenyő ágain ül a kép előterében, a háttérben egy téli táj van, távolabb egy faluval, templommal, házakkal - de fotón is mutatom persze. A MOLA gobelin webshopból rendeltem magamnak, Mucika nevében. :)

- Egy szerencsebambuszt (ami igazából dracéna, csak "így hülyítik a népet"), amit együtt néztünk ki a SPAR-ban, és ezt kértem karácsonyra meglepetésnek. Meglepődök, ha megveszi nekem. :) Képes volt belém beszélni, hogy tényleg nem vett nekem semmi meglepetést karácsonyra, és annyira meggyőzően adta elő, hogy el is hittem. Teljesen magam alatt voltam egész nap 24-én, hogy Mucika nem gondolt rám "ajándékilag". Aztán a szerencsebambusz mellett ott várt rám egy aloe vera is (mármint maga a cserepes növény), amit szintén régóta nézegettem már a SPAR-ban, de nem vettük meg, és egy darabig nem is lehetett kapni. A meglepetés tehát megvolt, csak az előzetes rossz élmények miatt az örömöm nem volt felhőtlen...

Szüleimtől:

- Két könyvet, amiket szintén én rendeltem a Bookline-tól. Az egyik Tracy Chevalier-től a Hulló angyalok (az írónőtől olvastam már korábban a Leány gyöngy fülbevalóval című könyvet, ami tetszett), a másik George Sandtól a Mauprat.

- Két memóriajátékot, amit a változatosság kedvéért szintén én rendeltem a Bookline-on. :) Az egyiken magyarországi, a másikon európai városok képei vannak. A magyarországossal már játszottunk is, én nyertem, pedig sokáig Muci vezetett. :)

- Egy falra tehető kulcs- és ruhakefetartót. Ez meglepetés volt, erről nem tudtam. Fali kulcstartót már nagyon régóta akartunk, de ruhakefénk sem volt, így ez az ajándék igen jól jött. Csak éppen egyikünknek sem tetszett, mert olyan ódivatú, és nem illik a lakásba. Ilyen barna műbőrnek látszó borítása van, a kefe az ebből az anyagból készült kis tartóban "csücsült". Egy véletlennek köszönhetően végül egész jó kis darab lett belőle. Véletlenül ráültem. :) De tényleg véletlen volt, nem vettem észre, nem emlékszem, hogyan történt, így csak valószínűsíthetem, hogy így volt. Mert csak annyit láttunk, hogy a kefetartó rész anyaga betört, vagy inkább elszakadt, mert a belseje szerintem papír vagy ilyesmi. Így különösen ronda lett szegény, ezért Mucikának eszébe jutott, hogy vegyük le róla a kefetartót, és szereljük rá a pici téli tájas gobelint, aminek még úgysem találtunk helyet. Méretre tökéletes, és a szép gobival fel is tudjuk dobni a béna - most már csak - kulcstartót, és a gobinak is lesz egy jó helye. Így hát Mucika keretestől-mindenestől rácsavarozta a gobimat a kefetartó helyére. Szerintem jó lett.

Húgomtól:

- Moschino I Love Love parfümöt (ami valójában EDT, csak összefoglaló néven így hívok minden illatot), amit eredetileg én rendeltem magamnak a TeszVeszen, de a húgom vette át személyesen Budapesten, így végül praktikus okokból ez lett az ő ajándéka nekem. Volt kolléganőm, B. hozott egy ilyen illatmintát magának az olaszországi nyaralásáról, és akkor beleszerelmesedtem ebbe az illatba, azóta vágyom rá. Nem pontosan ilyenre emlékeztem, de így is nagyon tetszik. Azért a TeszVeszről rendeltem, mert boltban Salgótarjánban még nem láttam, illetve mert ez teszter, és így olcsóbb. "Csak" 7.400 Ft volt, de 100 ml, és így szerintem ez nagyon jó vétel volt. Legutóbb 8.000 Ft-ért tudtam volna ezt az illatot megszerezni, de akkor nem volt semmi "alkalom" (szülinap, névnap, gyereknap, karácsony), és így sokallottam. Már többször fújtam belőle magamra, nagyon jó, sokáig kitart az illata.

- 3 pár zoknit, ebből kettő térdzokni, és egy "normál", azon cica van. A térdzoknit én kértem tőle. Igaz, vastagabb, téli zoknit szerettem volna, de azt mondta húgom, hogy olyan most nem volt, csak a nagyon vastag sízokniféle (azt nem szeretem). A bal oldali térdzokni már volt rajtam, és szegényke ennyire összement a mosásban (ugyanakkora volt, mint a középső)...

- Mucival közös ajándékként kaptunk húgomtól habfürdőt (Oxana, eukaliptuszos), fürdősót (aloe verás - na persze nem az a "bizonyos", csak ilyen egyszerű, "mezei"), kúp alakú füstölőt (marihuána illattal - elég furcsa, már kipróbáltuk). Ezeket is én kértem.

Anyósoméktól:

- Közösen kaptuk Mucikával azt a kerekeken guruló kis üveg asztalkát, amiről az egyik bejegyzésemben már írtam. [Elnézést a ronda ajtóért a háttérben, de ilyenünk van... :)]

- Virágtartó állványt (a képen a fa alatt az a furcsa alakú csomag volt az) az egyre szaporodó szobanövényeimnek. Először rosszul szereltük össze, elég furcsa volt, ilyen kis törpe lett az egész. :) Aztán jól összerakva már egészen jól néz ki, praktikus, tetszik. A kerekeket Mucika szerelte rá, hogy könnyebb legyen mozgatni. Nem az állványhoz adták, hanem a számítógép-asztalomon voltak a kerekek (az előző lakótól vettük meg költözés előtt, és leszereltük róla a kerekeket, mert nem volt praktikus). Voltak is a virágtartó lábának alján kis furatok, de alapból nem adtak hozzá kereket, érdekes.

- 1000 darabos puzzle-t, egy mókus van rajta. Szerintem sosem fogom tudni kirakni. :) Anyutól is kaptam még jó régen egy 1000 darabos puzzle-t, de még egyszer sem raktam ki... A mókus pedig még annál is sokkal nehezebb, úgyhogy... :)

- Dove kozmetikai csomagot testápolóval és tusfürdővel.

- Egy karácsonyi gyertyatartót is kaptunk Mucival közösen, gyertyákkal együtt (amiket apósom készített), bár az nem került a fa alá, be sem lett csomagolva. [A kép hátteréért elnézést, a szobánkat is megmutattam, de nem sikerült normális fotót csinálnom.]

Muci húgáéktól:

- Nivea kozmetikai csomagot kézkrémmel, testápolóval, Labello ajakápolóval, és egy pár kesztyűvel. A kesztyű sötétkék-világoskék csíkos, nagyon tetszik (szebb a színe a valóságban, mint itt a képen), de egyik kabátomhoz sem illik sajnos. :(

Barátnőmtől, A.-tól:

- Dove kozmetikai csomagot, benne testápolóval, kézkrémmel, illetve egy szép kis smink- és manikűrkészlettel. Szóval három testápolót is kaptam karácsonyra, mikor szinte sosem használok testápolót. :) Pedig kellene, mert nagyon száraz a bőröm, főleg télen. Szerencsére mindhárom testápoló másfajta, még a Dove-osak is különbözőek.

- Varródobozt - ez telitalálat, és még tetszik is (hiszen epres a szövet mintája). [A fonalak nem tartoznak az ajándékhoz, azokat már én pakoltam bele.]

NLCafés topiktársamtól, aki ajándékozáskor engem húzott:

- Gobelint, ami egy nagyon édes kis angyalkát ábrázol, normál gobi.

- Két szép karácsonyfadíszt.

- Négy filter teát a kedvenc fehér teámból (pedig nem is tudhatta, hogy az a kedvencem).

- Képeslapot.

Nagymamámtól pénzt kaptam; Gábor nagymamájától közösen kaptunk egy üveg pezsgőt (nem szeretjük, ezért odaajándékoztuk a szüleimnek, bár apu sem szereti az édes pezsgőt, ez meg olyan - így nem tudom, végül mi lesz a sorsa), egy tejcsokis Merci bonbont, egy képeslapot.

Volt kolléganőimtől:

- B.-től egy karácsonyi kisfiú figurát [bizonyos okokból ezt nem tudom megmutatni :)], nem porcelánból van de hasonló; és két kicsi illatos gyertyát.

- I.-től egy kicsi gyertyatartót gyertyával; és egy kis csomagos Raffaellót.

- Zs.-től egy hóember figurát, ez puha anyagból van.

Gobelin-kalandok :)

Péntek:
Mucikáéknak nem jó anyagot hoztak a faszénbriketthez, ezért ma sem tudtak dolgozni. Úgyhogy rá tudtam beszélni őt, hogy ne maradjon a szüleinél Zagyván, hanem jöjjön haza hozzám, hogy ne legyek itthon egyedül. Egész hamar haza is ért. Ez dicséretes. :) Bár sokat nem nyertem azzal, hogy itthon volt, mert előbb a billentyűzetét szedte szét, pucolta meg, majd rakta össze iszonyatos csörgés-zörgés közepette, majd miután bement a városba alaplapot venni a számítógépéhez, azt szerelte, azzal zörgött. Jaj de rossz volt! :)

Ismét elkezdtem varrni a szarvasos gobelinemet, amihez másodikként kezdtem hozzá, de aztán mindig másokat varrtam. Pedig szép gobi ez, de kicsit nekem nagy, 30×40-es, elég nehéz varrni, valamint nincs hozzá elég fonalam. Venni kellene, de a kódjukat elveszítettem, így majd be kell vinnem az üzletbe az egész gobit, és úgy tudjuk kiválasztani a színeket. :( Az égboltot varrnám, ami elég nagy terület a képen, de a nőci a boltban annak idején sajnos minden színhez csak egy fonalat adott. Akkor meg még nem voltam olyan rutinos, hogy tudjam, mekkora területre mennyi fonal kell (bár még most sem nagyon tudom eltalálni). Ő azt mondta, hogy elég lesz, én meg elhittem. Pedig egészen irreális elképzelés egy ekkora képnél...

Szombat:
Rászántam már magamat, hogy rávasaljam a vetexet a gyümölcsös gobim hátára. Nem ment simán... :) A vasalódeszkára megpróbáltam rajzszöggel kifeszíteni az anyagot, de nem nagyon akart sikerülni, mert annyira elhúzódott az anyag a varrás miatt. Végül Muci segített, neki jobban sikerült, okosabban csinálta. Utána a kiszabott vetexet megpróbáltam rávasalni. Közvetlenül rámentem a vetexre a vasalóval, és persze csaknem azonnal rágyógyult az anyag a vasalóra. :) Nem tudtam, hogy nem így kell, sosem csináltam még ilyet. Muci tanácsolta, hogy valami más anyagon keresztül vasaljam. Igaz, az érzékeny anyagú ruhákat is így szokták, logikus. De hogy egy férfi ad nekem tanácsot ebben... :D Fogtam egy konyharuhát, azzal végre sikerült szépen rávasalni a vetexet a gobi hátára. Egész jó lett, azt leszámítva, hogy a vetexet iszonyat görbén vágtam. :) Nem tudom, mivel lehet erre az anyagra vonalakat rajzolni, hogy szép egyenesre vághassam. Biztos valami filctollal, de az nekem nincsen, így én nem is rajzoltam be az egyeneseket, azért lett ilyen görbe. De azért így is tetszik, eltakarja a csúnya varrást a gobi hátulján, és szépen tartja is az anyagot. Nem lesz kemény tőle, de azért mégis ad neki egy kis tartást. Sajnos azért így is ferde maradt a kép, nem sikerült tökéletesen kifeszítenie Mucikának sem.

Legelső bejegyzésem

Ma létrehoztam ezt a blogot. Még nem tudom, milyen lesz, miről fog szólni. Valószínűleg mindenféléről, ami éppen az eszembe jut. Nem hiszem, hogy létre tudnék hozni egy tematikus blogot, mert nincs az életemben egy jelentősebb, kiemelkedő téma. :) Ha tini lennék, biztosan a pasikról írnék... :) Jelenleg azonban páromon kívül nincs más pasi az életemben. Hacsak Norbit és Bercit annak nem vesszük. :) Ő a két görényünk. A harmadik pedig Kata, de ő nem pasi. :)

Akkor mára ennyi, majd holnap folytatom, most megyek nézni a Megasztárt. Bár nem köt le túlzottam, úgyhogy szerintem olvasni is fogok közben (most a Katedrális folytatását, Az idők végezetéig című könyvet olvasom).

Varrni is kellene a gyümölcsös gobimat, mert így sosem leszek készen - de az a baj, hogy már csak a sötétbarna színből van hátra, az a háttér egyik színe, és elég uncsi mindig ugyanazzal a fonallal varrni az egyenes sorokat. Pedig már nincs sok hátra... Mutatok róla egy képet, ettől kicsivel már több van készen. A másik fotó ugye a könyv, a Megasztárról nem találtam jó képet a neten. Csak hogy "képesebb" legyen a blog, ne csak azok az unalmas betűk legyenek benne... :)