Erről-arról

A tévében is hallhattuk már, hogy a gyenge forint miatt a szlovákok tömegével jönnek Magyarországra bevásárolni. Nálunk is van egy TESCO, és elég közel lakunk a határhoz. A buszmegállóban, a határtól induló főút mentén vártuk a buszt, és közben nézegettem az autókat, hogy hányan jönnek Szlovákiából. Eleinte azt mondogattam, hogy "ez egy szlovák autó", aztán már - ezt megunván - azt, hogy "nini, egy magyar"... Mivel 10 autóból legalább 9 szlovák volt! Olyan forgalom volt, mint Budapesten, úgy jöttek sorban az autók, mintha konvojban érkeznének. És alig lehetett magyart látni. A magyar rendszámú autó olyan ritka volt, mint a fehér holló. És már nem csak Losoncról és Rimaszombatról jönnek, mint korábban - mert ezek a városok vannak a legközelebb -, hanem szinte az ország minden részéről (ugye ez a rendszámon látszik, ahol az első két betű a város rövidítése). Gondolom, amiért ma ünnep van, tegnap még inkább ellepték a TESCO-t. De a SPAR-ba is sokan járnak, meg a piacra húsért. Egyszerre eljön vagy 4-5 szlovák család, és az egyik ember beszél magyarul, az tolmácsol a többinek is. Szinte mázsaszámra veszik a húst, annyira megéri nekik. A SPAR-ban euróval is lehet fizetni, a TESCO-ban nem tudom, de biztos ott is, ez meg külön jó a szlovákoknak. [A kép nyilván nem Salgótarjánban készült, hanem Bp.-en, a neten találtam - és nálunk ekkora forgalom persze azért nem volt. :)]

Tegnap egyébként anyuéknál voltunk kint, Mucika segített a szüleimnek a fóliasátor felállításában. Pici koromban már volt ilyen házilag tákolt fóliasátrunk, nagyon szerettem az illatot, ami a fólia alatt volt. Másra nem emlékszem. Ez már évtizedekkel ezelőtt volt, de most anyu újra rászánta magát a fóliasátorra, csak ezúttal boltban vették az "alkatrészeket". Mikor már majdnem teljesen kész volt a sátor, bementem, és az illat rögtön ismerős volt. A párolgó föld illata semmihez nem hasonlítható, és nem lehet elfelejteni!

Amíg a "nagyok" dolgoztak, addig én varrogattam a vízinövényes gobimat. Egészen jól haladtam, kezd alakulni a dolog. A macskákat is meg tudtam simogatni, Luca még bele is ült Muci ölébe... Ami azért érdekes, mert Mucika nem nagyon szereti a macskákat, ráadásul allergiás is a macskaszőrre. De azért hagyta, hogy ott üljön Luca az ölében. Érdekes... :) Hazafelé a városból gyalog jöttünk haza, viszonylag jó idő volt, és ami nem hátrány, még világos volt! Útközben gyönyörködtem a rengeteg krókuszban, amik a kertekben nyílnak, illetve néhány kutyát is meg tudtam simogatni. :) Egy fehér cicával is találkoztunk, de a kerítés mögött volt, csak a kerítés alatt tudtam benyúlni egy picit hozzá, és a macs inkább csak baltázta az ujjamat... :D

Baba és Luca (anya és lánya)


Luca a puffon pihen


Luca a kerítés tetején

Újra itthon

Megint itthon vagyok, leadtuk a pályázatot, és már nem megyek minden nap. De mondtam A.-nak, hogy ha segítség kell, szólhatnak bármikor. Most minek üljek bent minden nap? Minek hátráltassam A.-t a munkájában? A. és E. helyett csak nem dolgozhatok, főleg ingyen. :) A. azt mondta, hogy a pályázatra kapott pénzből, amit az előkészítésre kapunk, ad nekem is. Így ha nyerünk, én is látok belőle pénzt, a belefektetett munkám anyagilag is honorálva lesz. De ha nem nyerünk? Az előkészítő munkát elvégeztük, de ingyen mindhárman? Akkor marad az erkölcsi és egyéb haszon... Szerencse, hogy nem vagyok anyagias, mert akkor a guta ütne meg. :)

Tegnap hosszú idő után találkoztam a barátnőmmel, A.-val (ő is A. - ezért rossz, hogy nem írhatok ki teljes neveket). Legutóbb karácsony előtt ültünk össze egy kis beszélgetésre és ajándékcserére. Tegnap a Spaten büfébe mentünk, ott megittam először egy korsó Staropramen sört, ettem egy kukoricás hotdogot, majd megint egy pohár Staroprament ittam. Az 8 deci sör. :) Ezer éve nem ittam ennyit egyszerre... :) De jólesett, alig éreztem meg a hatását. A hotdogomba tettek ketchupot és mustárt is, pedig a ketchupot eleve nagyon nem szeretem, és a kukoricás hotdogba mustárt sem szoktam kérni. Sajna nem kérdezték meg, hogy mit kérek bele... De azért megettem, nem volt ehetetlen, csak nem volt annyira finom, mint a vackok nélkül. Lehet, hogy azért csavargott utána sokáig a hasam? :)

Amúgy jó itthon lenni megint: akkor kelni, amikor akarok; azt csinálni, amit akarok; aludni napközben; játszani a számítógépen; nyugodtan blogot írni; többet varrni a szarvasomat. El kellene menni kiváltani a gyógyszeremet, de nincs kedvem elindulni ilyen időben. Jó nagy köd van még mindig. Mégis muszáj lesz, mert ma vettem be az utolsó bogyómat (antidepi).

Még valamikor decemberben vettünk egy madáretetőt a cinkéknek, meg bele magkeveréket. Néha-néha jönnek széncinkék, elvétve egy-egy veréb, de nagyon keveset esznek egyszerre, és nagyon hamar elrepül az a kevés madárka is, aki megtalálta a hetedik emeleti ablak előtt az etetőt. Csak a szotyit eszik, kopogtatják a kis csőrükkel. :) Diót is adtunk nekik, igaz, romlottat, de azért eszegették. :) Nekem meg lelkiismeret-furdalásom van, amiért avas dióval szúrjuk ki a szemüket... :) Mucika nem engedi, hogy rendes diót adjak nekik, pedig olyan is van. Merthogy azt mi is megesszük. De ha ilyen sebességgel esszük, akkor a rendes dió is avas lesz nemsokára... Akkor inkább egyék a cinkék! Mucika nagymamájánál is van egy jó kis etető az ablak előtt, ő kertes házban lakik, az erdő mellett, úgyhogy hozzá barátcinegék is járnak. Irigylem őt, hogy minden nap ilyen aranyos madarakat nézhet! És hozzá persze gyakrabban is járnak, mint hozzánk itt a panelrengeteg kellős közepén (pedig mi is erdő mellett lakunk).

Mutatok néhány képet a cinkékről, amiket nem mi készítettünk, mert mi sajnos nem tudjuk őket fotózni ablakon keresztül. A képeket Péterfi Dániel készítette. (Érdemes a képekre kattintani, mert akkor nagyobb méretben is megnézhetők.)

Széncinege


Barátcinege


Kék cinege (sajnos őt még nem láttam az etetőnél)

Teszek fel egy verebet is, hiszen néha-néha ők is jönnek. Ezt a fotót Németh Tamás készítette.

Mezei veréb

Fotókat keresgélve a neten találtam egy szerintem nagyon jó blogot:

http://zsoldosmarton.freeblog.hu/

Zsoldos Márton természetfestő és illusztrátor blogja, csodálatos festményekkel és grafikákkal. Csak ajánlani tudom!

Szécsény és egyebek

Szerda:
Jellemző... Felhívott a srác, M. Szécsényből, délelőtt 10-kor. Közölte, hogy még aznap le kellene mennem délután kettőre. Olyan jó, hogy még időben szólt! :) De sebaj, négy óra alatt még Budapestre is el lehet jutni, nem még Szécsénybe. Kedden este akartam hajat mosni, de Mucika lebeszélt róla, mert hajat úgy szoktam mosni, ha fürdök (kényelmesebb úgy), de hétközben nem fürdünk, csak zuhanyozunk (az utóbbi néhány hónapban elég sokat fürödtünk, és magas lett a vízdíjszámlánk). Oké, akkor majd másnap megmosom. Pedig jobb lett volna, ha nem szerdán kell, mert fürdés és hajmosás helyett olvasgathattam volna a szécsényi "tanulnivalót". Így gyorsan hajat mostam, szőrtelenítettem is, majd olvasgattam az anyagot (nem sokra jutottam, nagyon kevés volt az idő), végül még a hajamra is rászárítottam. Enni nem ettem semmit. Reggelizni amúgy sem nagyon szoktam, ebédelni meg nem volt időm, mert dél után nem sokkal már el kellett indulnom itthonról.

12:55-kor indult a busz, gyorsjárat volt, hivatalosan 13:38-kor van Szécsényben (kicsit hamarabb odaért), tehát kettőig még volt időm, szétnéztem picit a környéken. A Kubinyi Ferenc Múzeumig mentem el, ami egy kastélyban található, és szép a környéke is, egy kis sétálóutca vezet odáig a főútról. Mögötte olyan a domborzat, mintha nem lenne ott már semmi, mint az alföldön. Nagyon szép volt, és én mindig is szerettem az alföldet, hegyvidéki létemre. Valahogyan a végtelen szabadság érzetét nyújtja, a lélek szárnyalhat tőle - de ezt Petőfi nálam jobban elmondja az ismert versében:

"Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom."

Persze én nem az alföldön jöttem a világra, hanem a hegyekben, de néha tényleg azt érzem, hogy rossz helyre születtem...

Az interjún ott volt a srác is, M., illetve egy budapesti szakértő, akivel konkrétan találkoznom kellett, az ő neve Zs., férfi (eredetileg egy hölggyel kellett volna találkoznom, de csak ő ért rá). Amíg ő be nem jött, addig egy fiatal lánnyal, M.-mel beszélgettem, ő is szociálpedagógus. Utána Zs.-vel beszélgettünk, mondta, hogy beszéljek magamról, és én a munkámról meséltem neki, másra nem voltam felkészülve. Talán lehetne beszélni a szakmai érdeklődési körömről, de egyrészt ezt nem gondoltam át, másrészt magam sem tudom, mi érdekel. Mindegy, csak meló legyen. :) A leginkább engem érdeklő terület amúgy a gyermekvédelem lenne, de ilyen területen még nem dolgoztam. Aztán kérdezte, hogy mit tudok az adósságkezelésről, majd ő is mondott pár szót, hogy kb. miket csinál egy adósságkezelési tanácsadó. De aztán a srác, M. mondta, hogy nekem ugye nem ezt kell csinálnom, hanem a legelejét: a szolgáltatás beindítását segíteni.

És akkor végre elmondta, hogy konkrétan miket kell csinálnom. Ki kell mennem a kistérség három falujába adatgyűjtésre, összeírni az adósságállományt az egyes családoknál. Főleg romáknál, mert ezekben a falvakban több, mint 50% a cigány családok aránya. Szerencsére kapok segítséget, eleinte nem is egyedül kell kimennem a családokhoz. Ez több hónapos munka, utána a kapott eredményeket kell összegezni, majd jó érveléssel meg kell győzni az önkormányzatot, hogy nekik igenis megéri az új szolgáltatással járó plusz kiadás. Meg kell majd tekinteni olyan helyeket, ahol már működik az adósságkezelési tanácsadó szolgáltatás, az egyik Budapesten lesz, a Ferencvárosban. Meg aztán majd a szolgáltatókkal is tárgyalnom kell, gondolom (az adósságok nagy része ugye a közüzemi hátralékokból keletkezik). Nem sikerült a munkától elrettenteniük. :) Remélem, nem nagyon fázok majd, amikor télen hóban-fagyban kell az utcákat rónom... És busszal kell majd közlekednem a falvak között, ami nem lenne baj, csak elég rossz arra a tömegközlekedés. Amúgy Zs. szimpatikusabb, közvetlenebb volt, mint a srác., M., vele szívesebben dolgoznék, na de nem válogatunk. :) Jövő héten már kezdenem is kell, valószínűleg szerdán. A "tanulnivalóról" egyáltalán nem volt szó, nem kérdeztek bele vagy ilyesmi, szóval azt inkább csak tájékoztatásul küldhette nekem M. Fölöslegesen volt lelkiismeret-furdalásom. :) Persze azért majd nyilván elolvasom, hogy képben legyek.

Hazafelé egy olyan busszal mentem, ami nem gyorsjárat volt, de 16 óra után már így is Salgótarjánban voltam. Eljött egy busz korábban is - még Szécsényben, az autóbuszállomáson láttam, csak ott olyan fura volt a menetrend, hogy nem tudtam rajta elmenni. 14:40-re értem oda, és találtam egy 14:55-kor induló buszt, nem gondoltam, hogy korábban van egy másik is... Sebaj, árban ugyanannyiba került (még a köztisztviselői, 50%-os kedvezményt biztosító utazási igazolványommal járok), az időmbe meg belefért.

Bent a városban találkoztunk Mucikával, ő is olyankor szokott beérni a szüleitől, Zagyváról. Venni akartam karácsonyi ajándékot annak a topiktársamnak, akit kisorsoltak nekem, de amit terveztem, az nem jött össze, más ötletem meg akkor nem volt (most sem sokkal több van...), így végül csak vetexet vettem a gobim hátára. Azt is csak a harmadik helyen kaptam, két olyan helyre sikerült bemennem először, ahol ilyet nem tartanak... :)

Az éhséget egész jól bírtam, nem éreztem magam rosszul egyáltalán. Persze már éhes voltam, de itthon Mucika főzött nekem zacskós instant levest, este meg még zacskós gombás tésztát is. Tud ő rendes is lenni, ha akar. :)

Este megnéztem a Született feleségek évadzáró epizódját, ami nagyon fura volt, mert úgy végződött, hogy 5 évvel később, és majdnem minden szereplőt valami fura, új helyzetben mutattak. Ráadásul csak 2009 tavaszán folytatják a sorozatot az 5. évaddal... Jó soká lesz.

Csütörtök:
Ma kellett visszamennem a doktornőhöz a táppénzes papírért. Reggel háromnegyed 6-kor kellett felkelnem (bár már előtte is felébredtem, mikor Muci ötkor felkelt, meg még az asztalnak is nekiment a nagy fenekével, és csak úgy nyöszörgött az asztal :), de azért egy kicsit utána még aludtam), és most kivételesen el is értem azt a buszt, amit akartam (6:20-kor indult). Fél 7-re odaérni azonban most sem sikerült, mert nem szálltam le a buszról a SzTK-nál, ahol kellett volna, hanem továbbmentem a kórházig. :) Mint aki először jár ebben a városban - pedig már 28 éve itt élek. :) 6:34-kor azért odaértem, nemsokára a papíromat (kezelőlap) is bevették, sőt, az elsők között szólítottak is, mivel nem kellett bemennem a dokinőhöz, és gyorsan el tudtak intézni. Megkaptam a táppénzes papírt, most adták oda az októberit is, amiért a volt munkahelyemről telefonáltak is, hogy miért nem adtam már le, így nem kapok pénzt időben. Szerencsére ez nekem nem gond, bőven van félretett pénzünk (na nem vagyunk milliomosok, nem olyan sok ez a pénz, csak mi nem költünk sokat, nincsenek nagy igényeink, és vagy a munkanélküliség idejére, vagy szerencsés esetben kertes házra tartalékoljuk). Írtak fel egyhavi gyógyszert, és kértem háziorvosi javaslatot is (hogy ne kelljen a pszichiátriára mennem mindig, mert a háziorvos kb. 2 percre van tőlünk). Hazafelé megint gyalog jöttem, és még így is hazaértem háromnegyed 8-ra. Fura volt abban az időben hazafelé baktatni, amikor mások dolgozni indulnak...

Ma megkaptam a volt munkahelyemtől az első heti táppénz kifizetéséről a papírt, és sokkal több pénzt utaltak át, mint amire számítottam. Fogalmam nincs, hogy jött ki nekik mindössze egy hétre ennyi pénz, de ha rosszul is számolták, az nem az én hibám. Csak ha esetleg majd vissza kell utalnom, az lesz kellemetlen. Azt sem értem, miért a volt munkahelyem számfejti, mikor ez már csak passzív táppénz. Én nem értek hozzá, nekik kellene tudniuk, mit csinálnak.

Erről-arról

Mivel a legutóbbi napok egyikében sem történt semmi jelentősebb esemény, csak néhány sorban foglalom össze az utóbbi napok történéseit.

Szombat:
Mucikával nagytakarítást végeztünk itthon, mert már ujjnyi vastagon állt a por mindenhol. :) Igazából Mucika a szorgalmasabb, szégyen-gyalázat, de ez van. :) Én a WC-t pucoltam ki, a mosdót vízkőtlenítettem, a tükröt tisztítottam meg, ja és rendet raktam, kicsit selejteztem az összegyűlt papírok között (főleg reklámújságok ezek, illetve olyan számlák, amiket nem szoktunk megtartani). Mucika port törölt mindenhol, porszívózott, felmosott. Pedig felmosni szeretek, de ő sosem hagyja, merthogy én túl vizesen törlök fel. :(

Vasárnap:
Anyuéknál voltunk Pintértelepen, anyunak aznap volt a születésnapja. Tőlünk egy poláros mellényt kapott, egy teflonos hússütő tepsit, és egy olivaolajos szappant. Az első kettőt ő kérte, általában meg szoktuk beszélni, ki mit szeretne ajándékba, és ritkán adunk-kapunk meglepetéseket. Kért még húsdarálót, amit Mucika vett meg húgom nevében, és hátizsákban cipelte ki itthonról anyuékhoz. :) Könyvet is kért anyu, húgom az én javaslatomra Nora Robertstől vett neki, kettőt is (egyszer már én is vettem neki egy trilógiát az írónőtől, és az tetszett neki). Még egy túrazoknit kapott anyu a húgomtól, mert újságot kézbesít, és nagyon sokat gyalogol. Féltem, hogy nem tetszik majd anyunak a tepsi, mert nekem zománcozott tepsit mondott, de azok csúnyák voltak, a teflonos jobban tetszett. De kiderült, hogy az is jó, húgomnak mondta is, hogy vagy zománcosat, vagy teflonosat szeretne. A mellény persze nagy volt, de anyu méretében nem találtunk, és úgy gondoltam, hogy majd kicseréli, ha tényleg nagy lesz. Anyu azt mondta vasárnap, hogy jó lesz az így is, mert legalább jól eltakarja a derekát, el fogja hordani. Ma derült ki, hogy amit mi vettünk mellényt, azt apunak odaadta, és ugyanabban a boltban vett magának egy másikat, pedig nem is tudta, hogy ott vettük. :) Mi sajnos csak XXL-eset tudtunk venni, de jó volt rá az L-es is... Azt a ronda kék-zöld színűt vette meg, amit mi is láttunk, de rögtön elvetettük. :)

Hétfő:
Olyat csináltam, amit már régen nem: bulizni voltam. :) Az egyik barátnőmnek, A.-nak most volt az utolsó napja a munkahelyén, és ilyen búcsúbulifélét tartott. Igaz, eredetileg csak négyen lettünk volna: A., A. barátnője, I., aztán egy T. nevű fiú (barátnőm szeretne vele kapcsolatot, de egyelőre nem nagyon jön össze nekik), és én. Közben I. elhívta a főnökét, egy Cs. nevű férfit is, így mikor T. elment (mindig van valami kifogása, mert éppen a lakását újítja fel...), akkor is négyen voltunk, és volt férfitársaság. :) Szerintem uncsi lett volna, ha csak három csaj iszogat ott csendben, de szerencsére Cs.-ből folyton dőlt a szó. :) És most kivételesen én is egészen el tudtam magam engedni, barátnőm még nem is látott ilyennek. A jó társaság teszi. Olyanok között voltam, akik között el tudtam lazulni, akik között önmagam lehettem, őszintén kimondhattam a gondolataimat, mert tudtam, hogy nem fognak hülyének nézni. Nálam ritka, hogy így érzek, általában csak "görcsölök", ha társaságban vagyok. A. azt gondolta, hogy a sör hozta ezt ki belőlem, de nem. Az első sör még kicsit megütött, mert szinte sohasem iszom, de a másodikat már nem éreztem, nem szállt a fejembe. Nem is akartam inni, mert ugye gyógyszert szedek, de azt végül is reggel kell bevenni (meg nem is nyugtató vagy ilyesmi), és bíztam benne, hogy este már nem lesz baj. Nem is lett, egyáltalán nem voltam rosszul. Csak borzasztóan büdös lettem, mert rajtam kívül mindenki cigizett. :) Cs. autóval hozott haza, ezért nem kellett az utolsó busszal eljönnöm, és bár nem sokkal később értem haza így sem, Mucika már keresett, hogy hol vagyok. :) Életemben először ültem úgy autóba, hogy ivott a sofőr is... Meggondolatlanság volt, nem kellett volna, de Cs. szerencsére teljesen biztonságosan vezetett, meg akkor felénk már alig van forgalom. De nem akarok többé ilyet csinálni.

Szécsényből nem hívtak. Igaz, hogy nem ígérte biztosra a nő, akivel beszéltem. Csak annyit mondott, hogy akkor hív, ha biztos lesz, hogy mikor kell mennem. Ez leghamarabb kedden lehet, és előtte egy nappal mindenképpen hív. Szóval biztosat nem mondott, csak annyit, hogy egy nappal a találka előtt mindenképpen hív, így tehát nem csaptak be újra. De egész nap ezt a hívást vártam, nem tudok így nyugodt lenni. :( Az e-mailben küldött anyagokat még mindig nem olvastam át (csak azt, ami szorosan az esetleges melóhoz tartozik).

Kedd:
Ma sem hívtak Szécsényből, ma is egész nap azt vártam, ma sem voltam nyugodt, és ma sem olvastam át az anyagot. :) Attól félek, csütörtökön kell majd mennem Szécsénybe - pont akkor kell visszamennem a pszichiátriára is a táppénzes papírért (illetve gyógyszert is szeretnék íratni, meg háziorvosi javaslatot kérni)... De jó... Azért majd megoldom; az orvosnál remélem, hamar végzek, ha nem kell bemennem a doktornőhöz. Remélem, nem reggelre hívnak Szécsénybe, vagy kérhetem őket, hogy kicsit később mehessek.

Egy borús nap

Nagyon ronda reggelre sikerült ma ébrednem, olyan borús az ég, hogy alig látok, a varráshoz fel kellett kapcsolnom az asztali lámpát. Az eső is esett valamikor, vizesek a járdák.

Ráadásul már reggel 5-kor fel kellett kelnem, holott amúgy 8 óra felé szoktam. Anyunak még tegnap megígértem, hogy kiküldöm neki Gáborral a fotópapírt, hogy nyomtattathasson magának igazolványképet egy álláspályázathoz. Persze ezt is elfelejtettem, és már csak késő este jutott eszembe, tizenegy óra felé. Elkezdtem keresni, de Mucika (=Gábor, bár ezt már írtam), mindjárt megszólt, hogy előbb is eszembe juthatott volna. Végül is igaza van, de akkor már késő bánat volt ezen keseregni. Abbahagytam a keresést; bár mondta, hogy kereshetem azért, ha gondolom, de tényleg nem akartam már ezzel zavarni, ő minden nap ötkor kel. Meg persze volt bennem egy kis dac is, amiért rám szólt. :) Így én is beállítottam az ébresztőt hajnali ötre, hogy majd reggel folytatom a keresést, hiszen megígértem anyunak. Persze nem találtam meg a papírt, pedig gyakorlatilag mindenhol néztem, ahol lehet, pici a lakás, nem "bújhat el" nagyon. Néhány dobozban még mindig benne vannak a holmijaim, amit előző munkahelyemről hoztam (írószerek, irodaszerek), ott nem nyálaztam át mindent. Tele volt amúgy is porral meg elpusztult légyfélékkel. :) Időm sem lett volna sok, mert Gábor 5:25-kor indul itthonról. Úgyhogy fogalmam nincs, hol lehet az a hülye papír, tényleg lehet valamelyik dobozban is, mert utoljára még a munkahelyemen nyomtattam rá magamnak egy igazolványképet. Bűntudatosan felhívtam anyut, hogy sajnos nincs meg... Persze nem akkor rögtön reggel. :) Bár még lehet, hogy otthon voltak - de eléggé meglepődtek volna azon, hogy hajnalban ki keresheti őket. Újságot hordanak apuval minden reggel, fél hat körül indulnak.

Sajnos ha felkelek, én már nem tudok visszaaludni, úgyhogy csak szomorkodom reggel óta a ronda idő miatt. Fény nélkül hogy lehet élni? Nagyon szomorú most a hangulatom, nehezen viselem. Sajnálom azt is, hogy ha összejön a meló Szécsényben, akkor nem lehetek itthon, pedig jó volt addig aludni, ameddig akarok, azt csinálni, amit akarok, és a felmentési idő meg a passzív táppénz alatt ezért még pénzt is kaptam. Amikor meg itthon voltam 4 hónapig, akkor meg a fene evett meg, hogy itt vagyok egyedül bezárva a négy fal közé, és hogy utálok itthon lenni, dolgozni akarok menni. Hát semmi sem jó? Ilyenkor utálom magamat. Annyira instabil vagyok lelkileg, és bár nem súlyosak a problámáim, mégis "fogyatékosnak" érzem magamat, és szeretnék olyan lenni, mint a normális emberek. Unom a depressziót, szeretnék gyógyszer nélkül is normális életet élni, mint bárki más. Most nem szedek semmit, csak gyógynövényekből készült altatót - de nem sokat használ, mert pl. ma éjszaka álmomban egész végig azt a hülye fotópapírt kerestem. :D De tényleg, az agyam rákattan valamire, és még éjszaka, alvás közben is azt csinálom. Ezt is nagyon utálom, nagyon fárasztó.

Egyébként nem is vagyok nagyon álmos, nem okoz gondot számomra a korán kelés, és ha nem kell semmi megerőltetőt csinálnom, nem érzem magam fáradtnak napközben ilyenkor sem. Nem vagyok az a délig alvó fajta, hétvégén is a 9 órai ébredés a legkésőbbi számomra.

Már voltam a pékségben, vettem zsömlét holnapra, mert mennem kell a táppénz miatt kontrollra, és oda három napi hideg élelemmel kell menni... Legutóbb nem így tettem, meg is volt az eredménye, már teljesen kikészített az éhség, de még jobban a tikkasztó szomjúság, mire egy óra felé hazaértem, reggel háromnegyed héttől. :( Persze a rendelőben talán ha két percet töltöttem. Na de ezen kár morognom, változtatni nem lehet az egészségügyi rendszeren csak úgy... Vettem a pékségben egy mazsolás kalácsot is, majdnem mindet meg is ettem már. Finom friss, és ilyenkor még a külseje sem száraz. Máskor késő délután vettem mindig, olyankor már a belseje sem az igazi. [A képen nem az én mazsolás kalácsom van, nem is így nézett ki, de a neten ez volt a leggusztusosabb. :)]

Na most már jó sokat írtam a semmiről, úgyhogy abba is hagyom. Biztosan folytatom még a mai nap folyamán... :)

Egy nyugis vasárnap

Próbálom csinosítgatni a blogomat. Egyelőre csak a fejlécbe tettem fel ezt a fotót rólam és a páromról, Gáborról (3 éve élünk egy fedél alatt).

Amúgy nyugis vasárnapi nap volt a mai, annyi "érdekes" történt, hogy átmentünk a nagymamámhoz (anyu édesanyja) és nagynénémhez (anyu nővére) majdnem a szomszédba (nagybátyám él még velük, csak ő nem volt otthon), mert anyu és a húgom is most jöttek ki hozzájuk. És azért érdekes ez a dolog, mert tőlünk egy percre laknak mamámék, mégis alig megyünk át hozzájuk. Mamám azért már elég idős, és elég nehéz természete van, ezért nem nagyon szeretünk hozzá menni. Amikor ott vagyunk, nem is olyan vészes, főleg, ha jó a kedve, de anyut és nagynénémet állandóan fúrja, mindig haragban vannak, nem könnyű vele együtt élni. De most egész jól éreztem magam. Ha nagynéném - akit nenének hívok - is ott van, akkor mindig jobb a hangulat. Ő közvetlenebb, vidámabb, jól lehet vele beszélgetni - pedig neki is rengeteg gondja van. Unokatestvérem sajnos nagyon sokat betegeskedik, és ez (is) felőrli neném idegeit (amellett, hogy mamámmal kell együtt laknia).

A látogatás vége volt a legviccesebb, mert a húgom ilyenkor a 18:40-es busszal megy vissza Salgótarjánból Budapestre (ott él és dolgozik), és ahhoz a 18:05-kor induló helyijárattal kell elmennie anyuéktól, akik a város másik végén laknak. És csak fél ötkor kaptak észbe, hogy már ennyi az idő. Tehát Besztercéről, ahol mi és mamámék lakunk, be kellett jutniuk a városközpontba, hogy a 16:55-kor induló helyijárati buszt elérjék, ami Pintértelepre megy, ahol anyuék laknak - mint írtam, a város másik végében. Valami kivételes szerencse kellett volna, hogy elérjenek egy buszt, ami éppen akkor indul Besztercéről, ahhoz, hogy elérjék azt a buszt, ami a városközpontból megy Pintérre, ahhoz, hogy húgom elérje azt, ami visszafelé megy Pintérről a városközpontba, ahhoz, hogy elérje a pesti buszt... :) Még nem tudom, mi történt, de mindjárt felhívom már őket. Egy kis városban sem egyszerű az élet... :)

Egyébként úgy volt, hogy átjönnek anyuék a húgommal hozzánk is (hozzánk ritkábban jönnek, mint mamámékhoz...), Mucika (=Gábor) egész nap takarított, én rendet raktam, megírtam anyunak egy önéletrajzot és egy motivációs levelet (ő is munkanélküli sajnos), direkt kivettük a görénykéket, hogy megnézhessék és megsimogathassák őket - de a fentiek ismeretében ez persze már nem jött össze. Nem baj, takarítani azért kell néha (én nem vagyok egy rendszerető ember). :) De a göriknek biztos jó lett volna, ha látogatók jönnek hozzájuk, mert szívesen barátkoznak az emberekkel. Amikor nyaralni voltunk tavaly, anyu látta el őket (igaz, akkor még csak ketten voltak), és egészen jól kijöttek egymással.

Mikor hazaértünk, elindítottam egy mosást. Persze el is felejtettem azóta... Rendszeresen bent felejtem a ruhákat a mosógépben, és csak órák múlva jut eszembe. :)

Ja, és még egy szokatlan esemény történt: reggel együtt mentünk bevásárolni (ez is elég ritkán van, általában a párom végzi, főleg, ha nem kell sok dolgot venni, csak kenyeret, vagy esetleg felvágottat magának), és utána együtt csináltunk reggelit, mégpedig melegszendvicset. Ez - együtt reggelit készíteni - olyan ritka dolog nálunk, mint az a bizonyos fehér holló. Nem vagyunk egyiken sem egy nagy konyhatündérek, még akkor inkább Mucika az kettőnk közül, tiszta szégyen... :) Jól kiszáradtak a szendvicsek, kb. kőkemények lettek, de az ízük azért jó volt.

Most megyek már kiszedni a ruhákat, aztán talán még bütykölök egy kicsit a blogom kinézetével.