Szécsényről, illetve a múlt vasárnapról

Rendes blogbejegyzést már rég nem írtam, most igyekszem pótolni.

Szécsényről szólt megint az elmúlt néhány nap jó része. Ugye múlt hét szerdán voltam ott a második interjún, és M. azt mondta, hogy majd e-mailben küldi a szerződést, amit alá kell írnom, és valószínűleg következő héten szerdán kezdhetek is. Csütörtökön és pénteken hiába vártam a szerződést, de igazából nem is számítottam rá. Nem szoktak ilyen gyorsak lenni. :) Pénteken azért kicsit már nyugtalan voltam, hátha közlik, hogy már hétfőn kezdenem kell. Elmúlt a hétvége, és hétfőn egész nap azon rágódtam, hogy mikor jelentkeznek, mikor kell kezdenem. Folyton csak ez járt az eszemben, nem tudtam másra gondolni, nem tudtam megnyugodni, lazítani, kikapcsolódni. Többször bekapcsoltam a számítógépet csak azért, hogy megnézzem, jött-e Szécsényből e-mailem. Kedden ez persze hatványozottan igaz volt, már-már idegronccsá váltam. :) Hiszen úgy volt, hogy másnap már mennem kell dolgozni...

Fél ötkor nem bírtam tovább, megpróbáltam felhívni M.-et. Kicsöngött, de nem vette fel. Aztán valamivel később ismét megpróbáltam, ismét nem vette fel. De akkor már lelkiismeret-furdalásom is volt, hogy zaklatom őt, mikor elvileg meg kellene várnom, hogy ő keressen. Csak a biztonság kedvéért akartam beszélni vele, hogy biztosan nem kell akkor mennem másnap Szécsénybe. Éppen anyuval beszéltem telefonon, amikor M. visszahívott. Nem tudtam, hogy kell az aktuális beszélgetést félbeszakítva fogadni a másik hívást, így sajna lenyomtam. Aztán visszahívtam én őt, és megtudtam, hogy most is Bp.-en van, és a minisztériumban még nem írták alá a szerződést. Megkérdeztem, lehetséges-e, hogy egyáltalán nem jön létre a szerződés, vagy azért már biztos, hogy előbb-utóbb meglesz? Azt mondta M., hogy 98%, hogy meglesz a szerződés... A 98 az nem 100... Úgyhogy most már emiatt is aggódom. :( Mindenképpen értesít majd, azt mondta. Kénytelen vagyok elhinni, én már többször nem zaklatom őt. :)

Valahogy ezután már megnyugodtam, a tegnapi és mai napom már egészen jól telt, mert nem is számítottam rá, hogy keres. Végre tudtam lazítani, interneteztem, játszottam a számítógépen, varrtam, tévéztem. Mostanában az MGM adót nézem. Nem egy nagy szám filmek vannak rajta, de olyan régen néztem már filmeket, hogy kifejezetten felüdülésnek érzem. Valami más, mint a megszokott, mert a Viasat3-at már kezdtem unni (pedig korábban direkt jó volt - általában varrás vagy délutáni alvás közben - a megszokott műsorokat "nézni"). Azelőtt meg a Zone Clubra voltam így rákattanva, de azt is meguntam, és sok az ismétlés. Még azelőtt sokat néztük Mucikával a Discoveryt, de ott is minden műsort láttunk már korábban. A tv2-t szoktam még nézni, van ott néhány állandó kedvenc műsorom, mint a Dr. House, a Jóban Rosszban, a Született feleségek, vagy a Hal a tortán.

Most kicsit visszamegyek az időben. Múlt vasárnap meglátogattuk Muci húgáékat, Zs.-t és V.-t. Muci húga, Zs. az élettársával, V.-vel lakik együtt, szintén tízemeletesben, mint mi - de V. most nem volt otthon, csak akkor ért haza, mielőtt mi indultunk vissza Salgótarjánba. Apósommal és anyósommal mentünk az ő autójukkal. Van Zs.-éknek egy kis francia buldogjuk, "Vafi" (így ejtik, de nem tudom, hogy írják pontosan); fekete, mert mindkettőjüknek az a kedvenc színe. :) Helyes kutyus, rengeteget lehet vele játszani, mert még kölyöknek számít, még nincs egy éves. Rettenetes, neveletlen, akaratos kutya, de aranyos, és a család kedvence. Ő az egyik "unoka". :) A többi a mi három görényünk. :) Zs. rakott krumplit csinált direkt nekem, kétszer is kértem belőle, fincsi volt.

Elmentünk az Ázsia Centerbe, és bár én nem szeretek vásárolni, főleg nem kínai cuccokat, kicsit mi is benéztünk Mucival (persze ő is utál vásárolni, mint a legtöbb férfi), mert azelőtt még sosem jártam ott. Gondoltam, veszek esetleg egy farmerdzsekit magamnak, már régóta akartam. Egy farmereshez mentem be konkrétan, és mivel nem találtam szimpatikusnak az eladót, aki nem volt valami segítőkész, sőt - máshová már be sem mentem. Csak végigszaladtunk néhány részen, egy-két érdekesebb helynél álltunk csak meg, de nem igazán vásárlási szándékkal, nem bíztam benne, hogy találok bármit is. Nekem nagyon nem szimpatikus az egész hely, nem tetszik ez az összevisszaság, átláthatatlan labirintus az egész, ugyanazok a gagyi cuccok vannak mindenhol, az ember a bőség zavarában választani sem tud. Nem értem, mások ezt hogy csinálják? Persze anyósom és Zs. egészen otthonosan mozogtak, ők nőiesebb nők, mint én. :) Azért én sem jöttem el üres kézzel, vettem egy ezüst színű láncot kicsi vörös rózsákkal, levelekkel és vörös kövekkel, és ugyanolyan fülbevalóval (fotóm nincs róla, de ha lesz, mutatom), illetve egy fekete textil hajpántot.

Mikor kimentünk, apósomhoz csatlakoztunk, aki kint maradt Vafival, és én vettem át a kutyust. Borzasztó rossz kutya, annyira húzza a pórázt, hogy nem lehet vele rendesen sétálni. Nem engedhettem hosszú pórázra, mert fellökte volna az embereket is. :) Hihetetlen erő van abban a kis kutyában, minden erőmet össze kellett szednem, hogy ne rántson fel. :) Nem mentünk messze az Ázsiától, de az erdő mellett elsétáltunk egy ösvényen, valamilyen mesterséges patak vagy mi volt arrafelé. Volt, mikor Muci vette át Vafit, és ő megpróbálta fegyelmezni a kutyust: igen erélyesen szólt rá, illetve néha a fenekére csapott neki. Ezt én is megcsináltam vele néhányszor, de szerintem Vafi rajtam csak röhögött magában. :) Mucitól bezzeg megszeppent! Olyan szomorú szemekkel nézett ránk... Furdalt is utána a lelkiismeretem. :( Látszik, hogy a gazdái nem nevelik őt rendesen, Zs. mindent elnéz neki, így Vafiból egy elkényeztetett kis dög lett. :) De persze nem lehet őt nem szeretni.

Nagyon sokat kellett még anyósomra és Zs.-re várni, mire nagy nehezen végeztek. Anyósomért el kellett menni az Ázsia Center másik épületébe, ahol a bútorok vannak (állítólag - mi ott nem voltunk), és ott láttuk, hogy egy szép kis asztalkát vett. Amiről kiderült, hogy az lett volna a mi (Muci és én) karácsonyi meglepetés ajándékunk... :) Anyósom persze mérgelődött, hogy azért nem akarta ő, hogy menjünk velük Pestre, most mit rak így a karácsonyfa alá? Így már akkor vasárnap megkaptuk. Kerekeken gurul, úgyhogy zsúrkocsi helyett van, amit már régen akartunk. Tényleg nagyon jól néz ki. Felül egy átlátszó kerek üveglap van, középen egy kisebb tejüveg, lent pedig szintén tejüveg, ami a kettő közötti méretű. A váz pedig fényes krómszínű fémből van. Nem volt könnyű neki helyet találni, mert elég zsúfolt a nappalink, de sikerült. Dekorációnak egy virág alakú, fekete fém és opálüveg gyertyatartót tettem rá, amit szintén az anyósomtól kaptam. Eddig nem tudtam neki rendes helyet találni, de itt tökéletes.

Budapestről hazafelé bementünk a bátonyterenyei LIDL-be, itt is először jártam. Jól bevásároltunk, elég jelentős összeget hagytunk ott nekik. :) Sok jó dolgot vettünk, nem azok a szokványos, bárhol kapható termékek vannak ott, így sok újdonságot is kipróbáltunk. Jobb, mint nálunk Salgótarjánban a TESCO, és olcsóbbak is, a német termékek meg tényleg minőségiek. Összevesztünk Mucival, hogy vegyünk-e karácsonyi gyertyát. :) Merthogy mire tegyük? Amiket kinéztem, azok olyan kis tömzsi gyertyák voltak, nem gyertyatartóba, hanem asztalra valók. És hát azon folyt a vita, hogy mit tegyünk a gyertyák alá. Szerintem bármit tehetünk alá, fóliát, szalvétát, és úgy rátehetjük egy tálcára, tányérra, bármire... Végül anyósom beszélte rá Mucikát, hogy mégis vegyünk gyertyát... Vettük négy nagy bordót, ami gondolom, adventi gyertya lenne (egy csomagban lehetett kapni), de mi ezt a szokást nem tartjuk, így csak dísz lesz belőle karácsonykor.

Más nem történt az elmúlt egy hét során, úgyhogy zárom is soraimat. Tudok én kevés dologról is sokat írni. :)