2008. november 13., csütörtök

Szécsény és egyebek

Szerda:
Jellemző... Felhívott a srác, M. Szécsényből, délelőtt 10-kor. Közölte, hogy még aznap le kellene mennem délután kettőre. Olyan jó, hogy még időben szólt! :) De sebaj, négy óra alatt még Budapestre is el lehet jutni, nem még Szécsénybe. Kedden este akartam hajat mosni, de Mucika lebeszélt róla, mert hajat úgy szoktam mosni, ha fürdök (kényelmesebb úgy), de hétközben nem fürdünk, csak zuhanyozunk (az utóbbi néhány hónapban elég sokat fürödtünk, és magas lett a vízdíjszámlánk). Oké, akkor majd másnap megmosom. Pedig jobb lett volna, ha nem szerdán kell, mert fürdés és hajmosás helyett olvasgathattam volna a szécsényi "tanulnivalót". Így gyorsan hajat mostam, szőrtelenítettem is, majd olvasgattam az anyagot (nem sokra jutottam, nagyon kevés volt az idő), végül még a hajamra is rászárítottam. Enni nem ettem semmit. Reggelizni amúgy sem nagyon szoktam, ebédelni meg nem volt időm, mert dél után nem sokkal már el kellett indulnom itthonról.

12:55-kor indult a busz, gyorsjárat volt, hivatalosan 13:38-kor van Szécsényben (kicsit hamarabb odaért), tehát kettőig még volt időm, szétnéztem picit a környéken. A Kubinyi Ferenc Múzeumig mentem el, ami egy kastélyban található, és szép a környéke is, egy kis sétálóutca vezet odáig a főútról. Mögötte olyan a domborzat, mintha nem lenne ott már semmi, mint az alföldön. Nagyon szép volt, és én mindig is szerettem az alföldet, hegyvidéki létemre. Valahogyan a végtelen szabadság érzetét nyújtja, a lélek szárnyalhat tőle - de ezt Petőfi nálam jobban elmondja az ismert versében:

"Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom."

Persze én nem az alföldön jöttem a világra, hanem a hegyekben, de néha tényleg azt érzem, hogy rossz helyre születtem...

Az interjún ott volt a srác is, M., illetve egy budapesti szakértő, akivel konkrétan találkoznom kellett, az ő neve Zs., férfi (eredetileg egy hölggyel kellett volna találkoznom, de csak ő ért rá). Amíg ő be nem jött, addig egy fiatal lánnyal, M.-mel beszélgettem, ő is szociálpedagógus. Utána Zs.-vel beszélgettünk, mondta, hogy beszéljek magamról, és én a munkámról meséltem neki, másra nem voltam felkészülve. Talán lehetne beszélni a szakmai érdeklődési körömről, de egyrészt ezt nem gondoltam át, másrészt magam sem tudom, mi érdekel. Mindegy, csak meló legyen. :) A leginkább engem érdeklő terület amúgy a gyermekvédelem lenne, de ilyen területen még nem dolgoztam. Aztán kérdezte, hogy mit tudok az adósságkezelésről, majd ő is mondott pár szót, hogy kb. miket csinál egy adósságkezelési tanácsadó. De aztán a srác, M. mondta, hogy nekem ugye nem ezt kell csinálnom, hanem a legelejét: a szolgáltatás beindítását segíteni.

És akkor végre elmondta, hogy konkrétan miket kell csinálnom. Ki kell mennem a kistérség három falujába adatgyűjtésre, összeírni az adósságállományt az egyes családoknál. Főleg romáknál, mert ezekben a falvakban több, mint 50% a cigány családok aránya. Szerencsére kapok segítséget, eleinte nem is egyedül kell kimennem a családokhoz. Ez több hónapos munka, utána a kapott eredményeket kell összegezni, majd jó érveléssel meg kell győzni az önkormányzatot, hogy nekik igenis megéri az új szolgáltatással járó plusz kiadás. Meg kell majd tekinteni olyan helyeket, ahol már működik az adósságkezelési tanácsadó szolgáltatás, az egyik Budapesten lesz, a Ferencvárosban. Meg aztán majd a szolgáltatókkal is tárgyalnom kell, gondolom (az adósságok nagy része ugye a közüzemi hátralékokból keletkezik). Nem sikerült a munkától elrettenteniük. :) Remélem, nem nagyon fázok majd, amikor télen hóban-fagyban kell az utcákat rónom... És busszal kell majd közlekednem a falvak között, ami nem lenne baj, csak elég rossz arra a tömegközlekedés. Amúgy Zs. szimpatikusabb, közvetlenebb volt, mint a srác., M., vele szívesebben dolgoznék, na de nem válogatunk. :) Jövő héten már kezdenem is kell, valószínűleg szerdán. A "tanulnivalóról" egyáltalán nem volt szó, nem kérdeztek bele vagy ilyesmi, szóval azt inkább csak tájékoztatásul küldhette nekem M. Fölöslegesen volt lelkiismeret-furdalásom. :) Persze azért majd nyilván elolvasom, hogy képben legyek.

Hazafelé egy olyan busszal mentem, ami nem gyorsjárat volt, de 16 óra után már így is Salgótarjánban voltam. Eljött egy busz korábban is - még Szécsényben, az autóbuszállomáson láttam, csak ott olyan fura volt a menetrend, hogy nem tudtam rajta elmenni. 14:40-re értem oda, és találtam egy 14:55-kor induló buszt, nem gondoltam, hogy korábban van egy másik is... Sebaj, árban ugyanannyiba került (még a köztisztviselői, 50%-os kedvezményt biztosító utazási igazolványommal járok), az időmbe meg belefért.

Bent a városban találkoztunk Mucikával, ő is olyankor szokott beérni a szüleitől, Zagyváról. Venni akartam karácsonyi ajándékot annak a topiktársamnak, akit kisorsoltak nekem, de amit terveztem, az nem jött össze, más ötletem meg akkor nem volt (most sem sokkal több van...), így végül csak vetexet vettem a gobim hátára. Azt is csak a harmadik helyen kaptam, két olyan helyre sikerült bemennem először, ahol ilyet nem tartanak... :)

Az éhséget egész jól bírtam, nem éreztem magam rosszul egyáltalán. Persze már éhes voltam, de itthon Mucika főzött nekem zacskós instant levest, este meg még zacskós gombás tésztát is. Tud ő rendes is lenni, ha akar. :)

Este megnéztem a Született feleségek évadzáró epizódját, ami nagyon fura volt, mert úgy végződött, hogy 5 évvel később, és majdnem minden szereplőt valami fura, új helyzetben mutattak. Ráadásul csak 2009 tavaszán folytatják a sorozatot az 5. évaddal... Jó soká lesz.

Csütörtök:
Ma kellett visszamennem a doktornőhöz a táppénzes papírért. Reggel háromnegyed 6-kor kellett felkelnem (bár már előtte is felébredtem, mikor Muci ötkor felkelt, meg még az asztalnak is nekiment a nagy fenekével, és csak úgy nyöszörgött az asztal :), de azért egy kicsit utána még aludtam), és most kivételesen el is értem azt a buszt, amit akartam (6:20-kor indult). Fél 7-re odaérni azonban most sem sikerült, mert nem szálltam le a buszról a SzTK-nál, ahol kellett volna, hanem továbbmentem a kórházig. :) Mint aki először jár ebben a városban - pedig már 28 éve itt élek. :) 6:34-kor azért odaértem, nemsokára a papíromat (kezelőlap) is bevették, sőt, az elsők között szólítottak is, mivel nem kellett bemennem a dokinőhöz, és gyorsan el tudtak intézni. Megkaptam a táppénzes papírt, most adták oda az októberit is, amiért a volt munkahelyemről telefonáltak is, hogy miért nem adtam már le, így nem kapok pénzt időben. Szerencsére ez nekem nem gond, bőven van félretett pénzünk (na nem vagyunk milliomosok, nem olyan sok ez a pénz, csak mi nem költünk sokat, nincsenek nagy igényeink, és vagy a munkanélküliség idejére, vagy szerencsés esetben kertes házra tartalékoljuk). Írtak fel egyhavi gyógyszert, és kértem háziorvosi javaslatot is (hogy ne kelljen a pszichiátriára mennem mindig, mert a háziorvos kb. 2 percre van tőlünk). Hazafelé megint gyalog jöttem, és még így is hazaértem háromnegyed 8-ra. Fura volt abban az időben hazafelé baktatni, amikor mások dolgozni indulnak...

Ma megkaptam a volt munkahelyemtől az első heti táppénz kifizetéséről a papírt, és sokkal több pénzt utaltak át, mint amire számítottam. Fogalmam nincs, hogy jött ki nekik mindössze egy hétre ennyi pénz, de ha rosszul is számolták, az nem az én hibám. Csak ha esetleg majd vissza kell utalnom, az lesz kellemetlen. Azt sem értem, miért a volt munkahelyem számfejti, mikor ez már csak passzív táppénz. Én nem értek hozzá, nekik kellene tudniuk, mit csinálnak.

4 megjegyzés:

Borderline Anikó írta...

Nagyon erős és ügyes vagy!!!!!!!!!!! Büszke lehetsz magadra!!!!!!!!!! Örülök, hogy ismerhetlek, még ha nem is személyesen!

Fauna írta...

Tapi: tényleg nem érdemlem meg a bókjaidat! akkor lennék erős, ha gyógyszer nélkül tudnám mindezt elérni. Az, hogy most jól vagyok, csak a gyógyszernek köszönhető. de legalább jól vagyok. :) Végre megint normálisnak érezhetem magamat.

sandorne0824 írta...

Örülök,hogy megkaptad a munkát.
Kicsit vigyáz ha a kissebbséghez is kell menned,velük elég nehéz bánni,nagyon soka az aki nem érti a dolgokat csak kiabálni tud.
Üdv Marcsi.

Fauna írta...

Marcsi: kicsit megkésve reagálok, de most találtam meg, hová is írtál (annak idején olvastam, de akkor nem tudtam írni, utána meg már elfelejtettem, hol volt). Nem félek a kisebbségtől, szerintem ha emberségesen, toleránsan és elfogadóan, egyenrangú félként bánik velük az ember, akkor nincs gond velük sem. Ők is ugyanolyan emberek, mint bárki, és örülnek, ha valaki valóban emberként bánik velük, és segíteni szeretne nekik. Aki előítéletes, nem való az én pályámra (szociális szféra), pedig sajnos vannak ebben a szakmában is előítéletesek, nem is kevesen. :( Nem is az a baj, hogy előítéletesek, mert kinek nincsenek előítéleteik, hanem hogy munkájuk során is éreztetik a megkülönböztetést. Persze a romák között is van mindenféle, biztosan lesz olyan, ahol nem szívesen fogadnak. Ezt is tudni kell kezelni, nem kell a szívünkre venni.