2008. október 28., kedd

Egy borús nap

Nagyon ronda reggelre sikerült ma ébrednem, olyan borús az ég, hogy alig látok, a varráshoz fel kellett kapcsolnom az asztali lámpát. Az eső is esett valamikor, vizesek a járdák.

Ráadásul már reggel 5-kor fel kellett kelnem, holott amúgy 8 óra felé szoktam. Anyunak még tegnap megígértem, hogy kiküldöm neki Gáborral a fotópapírt, hogy nyomtattathasson magának igazolványképet egy álláspályázathoz. Persze ezt is elfelejtettem, és már csak késő este jutott eszembe, tizenegy óra felé. Elkezdtem keresni, de Mucika (=Gábor, bár ezt már írtam), mindjárt megszólt, hogy előbb is eszembe juthatott volna. Végül is igaza van, de akkor már késő bánat volt ezen keseregni. Abbahagytam a keresést; bár mondta, hogy kereshetem azért, ha gondolom, de tényleg nem akartam már ezzel zavarni, ő minden nap ötkor kel. Meg persze volt bennem egy kis dac is, amiért rám szólt. :) Így én is beállítottam az ébresztőt hajnali ötre, hogy majd reggel folytatom a keresést, hiszen megígértem anyunak. Persze nem találtam meg a papírt, pedig gyakorlatilag mindenhol néztem, ahol lehet, pici a lakás, nem "bújhat el" nagyon. Néhány dobozban még mindig benne vannak a holmijaim, amit előző munkahelyemről hoztam (írószerek, irodaszerek), ott nem nyálaztam át mindent. Tele volt amúgy is porral meg elpusztult légyfélékkel. :) Időm sem lett volna sok, mert Gábor 5:25-kor indul itthonról. Úgyhogy fogalmam nincs, hol lehet az a hülye papír, tényleg lehet valamelyik dobozban is, mert utoljára még a munkahelyemen nyomtattam rá magamnak egy igazolványképet. Bűntudatosan felhívtam anyut, hogy sajnos nincs meg... Persze nem akkor rögtön reggel. :) Bár még lehet, hogy otthon voltak - de eléggé meglepődtek volna azon, hogy hajnalban ki keresheti őket. Újságot hordanak apuval minden reggel, fél hat körül indulnak.

Sajnos ha felkelek, én már nem tudok visszaaludni, úgyhogy csak szomorkodom reggel óta a ronda idő miatt. Fény nélkül hogy lehet élni? Nagyon szomorú most a hangulatom, nehezen viselem. Sajnálom azt is, hogy ha összejön a meló Szécsényben, akkor nem lehetek itthon, pedig jó volt addig aludni, ameddig akarok, azt csinálni, amit akarok, és a felmentési idő meg a passzív táppénz alatt ezért még pénzt is kaptam. Amikor meg itthon voltam 4 hónapig, akkor meg a fene evett meg, hogy itt vagyok egyedül bezárva a négy fal közé, és hogy utálok itthon lenni, dolgozni akarok menni. Hát semmi sem jó? Ilyenkor utálom magamat. Annyira instabil vagyok lelkileg, és bár nem súlyosak a problámáim, mégis "fogyatékosnak" érzem magamat, és szeretnék olyan lenni, mint a normális emberek. Unom a depressziót, szeretnék gyógyszer nélkül is normális életet élni, mint bárki más. Most nem szedek semmit, csak gyógynövényekből készült altatót - de nem sokat használ, mert pl. ma éjszaka álmomban egész végig azt a hülye fotópapírt kerestem. :D De tényleg, az agyam rákattan valamire, és még éjszaka, alvás közben is azt csinálom. Ezt is nagyon utálom, nagyon fárasztó.

Egyébként nem is vagyok nagyon álmos, nem okoz gondot számomra a korán kelés, és ha nem kell semmi megerőltetőt csinálnom, nem érzem magam fáradtnak napközben ilyenkor sem. Nem vagyok az a délig alvó fajta, hétvégén is a 9 órai ébredés a legkésőbbi számomra.

Már voltam a pékségben, vettem zsömlét holnapra, mert mennem kell a táppénz miatt kontrollra, és oda három napi hideg élelemmel kell menni... Legutóbb nem így tettem, meg is volt az eredménye, már teljesen kikészített az éhség, de még jobban a tikkasztó szomjúság, mire egy óra felé hazaértem, reggel háromnegyed héttől. :( Persze a rendelőben talán ha két percet töltöttem. Na de ezen kár morognom, változtatni nem lehet az egészségügyi rendszeren csak úgy... Vettem a pékségben egy mazsolás kalácsot is, majdnem mindet meg is ettem már. Finom friss, és ilyenkor még a külseje sem száraz. Máskor késő délután vettem mindig, olyankor már a belseje sem az igazi. [A képen nem az én mazsolás kalácsom van, nem is így nézett ki, de a neten ez volt a leggusztusosabb. :)]

Na most már jó sokat írtam a semmiről, úgyhogy abba is hagyom. Biztosan folytatom még a mai nap folyamán... :)

6 megjegyzés:

Boerderline Anikó írta...

A 'játék lényege'(Childhood Memories)

1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyerekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!

A képet megtalálod a http://mercutio.uw.hu/childhood.jpg-n.

Ircsi írta...

Szia!

Hová lettél?
Én is azért jöttem, hogy játszani hívjalak.

Ircsi

Fauna írta...

Sziasztok, lányok!
Vagyok, vagyok, csak most nem volt olyan hangulatom, hogy blogot tudjak írni. Kiújult a betegségem, most próbálom összeszedni magam, megint elkezdtem szedni a gyógyszeremet, mert nélküle már nem mentek úgy a dolgok, mint kellene...

Fauna írta...

Anikó, nekem ez a fotó nagyon nem tetszik, nem teszem ki a blogba, csak a linkjét. :)

Borderline Anikó írta...

Szuper fotót választottál! Nekem is ilyen perselyem volt! Megmelengette a szívemet! :)))))))

Fauna írta...

Ugye, milyen jó kis persely volt? :)