Boldog új évet!

Nagyobb méretért kattints a képre!

Karácsonyi ajándékok

Ebben a bejegyzésben elmesélem és megmutatom, milyen ajándékokat kaptam karácsonyra.

Mucikától:

- A gobelint fonalakkal együtt, ami az egyik képen látszik is a fa alatt. 45×60 cm-es normál gobi, téli tájkép cinegékkel. A két cinege egy fenyő ágain ül a kép előterében, a háttérben egy téli táj van, távolabb egy faluval, templommal, házakkal - de fotón is mutatom persze. A MOLA gobelin webshopból rendeltem magamnak, Mucika nevében. :)

- Egy szerencsebambuszt (ami igazából dracéna, csak "így hülyítik a népet"), amit együtt néztünk ki a SPAR-ban, és ezt kértem karácsonyra meglepetésnek. Meglepődök, ha megveszi nekem. :) Képes volt belém beszélni, hogy tényleg nem vett nekem semmi meglepetést karácsonyra, és annyira meggyőzően adta elő, hogy el is hittem. Teljesen magam alatt voltam egész nap 24-én, hogy Mucika nem gondolt rám "ajándékilag". Aztán a szerencsebambusz mellett ott várt rám egy aloe vera is (mármint maga a cserepes növény), amit szintén régóta nézegettem már a SPAR-ban, de nem vettük meg, és egy darabig nem is lehetett kapni. A meglepetés tehát megvolt, csak az előzetes rossz élmények miatt az örömöm nem volt felhőtlen...

Szüleimtől:

- Két könyvet, amiket szintén én rendeltem a Bookline-tól. Az egyik Tracy Chevalier-től a Hulló angyalok (az írónőtől olvastam már korábban a Leány gyöngy fülbevalóval című könyvet, ami tetszett), a másik George Sandtól a Mauprat.

- Két memóriajátékot, amit a változatosság kedvéért szintén én rendeltem a Bookline-on. :) Az egyiken magyarországi, a másikon európai városok képei vannak. A magyarországossal már játszottunk is, én nyertem, pedig sokáig Muci vezetett. :)

- Egy falra tehető kulcs- és ruhakefetartót. Ez meglepetés volt, erről nem tudtam. Fali kulcstartót már nagyon régóta akartunk, de ruhakefénk sem volt, így ez az ajándék igen jól jött. Csak éppen egyikünknek sem tetszett, mert olyan ódivatú, és nem illik a lakásba. Ilyen barna műbőrnek látszó borítása van, a kefe az ebből az anyagból készült kis tartóban "csücsült". Egy véletlennek köszönhetően végül egész jó kis darab lett belőle. Véletlenül ráültem. :) De tényleg véletlen volt, nem vettem észre, nem emlékszem, hogyan történt, így csak valószínűsíthetem, hogy így volt. Mert csak annyit láttunk, hogy a kefetartó rész anyaga betört, vagy inkább elszakadt, mert a belseje szerintem papír vagy ilyesmi. Így különösen ronda lett szegény, ezért Mucikának eszébe jutott, hogy vegyük le róla a kefetartót, és szereljük rá a pici téli tájas gobelint, aminek még úgysem találtunk helyet. Méretre tökéletes, és a szép gobival fel is tudjuk dobni a béna - most már csak - kulcstartót, és a gobinak is lesz egy jó helye. Így hát Mucika keretestől-mindenestől rácsavarozta a gobimat a kefetartó helyére. Szerintem jó lett.

Húgomtól:

- Moschino I Love Love parfümöt (ami valójában EDT, csak összefoglaló néven így hívok minden illatot), amit eredetileg én rendeltem magamnak a TeszVeszen, de a húgom vette át személyesen Budapesten, így végül praktikus okokból ez lett az ő ajándéka nekem. Volt kolléganőm, B. hozott egy ilyen illatmintát magának az olaszországi nyaralásáról, és akkor beleszerelmesedtem ebbe az illatba, azóta vágyom rá. Nem pontosan ilyenre emlékeztem, de így is nagyon tetszik. Azért a TeszVeszről rendeltem, mert boltban Salgótarjánban még nem láttam, illetve mert ez teszter, és így olcsóbb. "Csak" 7.400 Ft volt, de 100 ml, és így szerintem ez nagyon jó vétel volt. Legutóbb 8.000 Ft-ért tudtam volna ezt az illatot megszerezni, de akkor nem volt semmi "alkalom" (szülinap, névnap, gyereknap, karácsony), és így sokallottam. Már többször fújtam belőle magamra, nagyon jó, sokáig kitart az illata.

- 3 pár zoknit, ebből kettő térdzokni, és egy "normál", azon cica van. A térdzoknit én kértem tőle. Igaz, vastagabb, téli zoknit szerettem volna, de azt mondta húgom, hogy olyan most nem volt, csak a nagyon vastag sízokniféle (azt nem szeretem). A bal oldali térdzokni már volt rajtam, és szegényke ennyire összement a mosásban (ugyanakkora volt, mint a középső)...

- Mucival közös ajándékként kaptunk húgomtól habfürdőt (Oxana, eukaliptuszos), fürdősót (aloe verás - na persze nem az a "bizonyos", csak ilyen egyszerű, "mezei"), kúp alakú füstölőt (marihuána illattal - elég furcsa, már kipróbáltuk). Ezeket is én kértem.

Anyósoméktól:

- Közösen kaptuk Mucikával azt a kerekeken guruló kis üveg asztalkát, amiről az egyik bejegyzésemben már írtam. [Elnézést a ronda ajtóért a háttérben, de ilyenünk van... :)]

- Virágtartó állványt (a képen a fa alatt az a furcsa alakú csomag volt az) az egyre szaporodó szobanövényeimnek. Először rosszul szereltük össze, elég furcsa volt, ilyen kis törpe lett az egész. :) Aztán jól összerakva már egészen jól néz ki, praktikus, tetszik. A kerekeket Mucika szerelte rá, hogy könnyebb legyen mozgatni. Nem az állványhoz adták, hanem a számítógép-asztalomon voltak a kerekek (az előző lakótól vettük meg költözés előtt, és leszereltük róla a kerekeket, mert nem volt praktikus). Voltak is a virágtartó lábának alján kis furatok, de alapból nem adtak hozzá kereket, érdekes.

- 1000 darabos puzzle-t, egy mókus van rajta. Szerintem sosem fogom tudni kirakni. :) Anyutól is kaptam még jó régen egy 1000 darabos puzzle-t, de még egyszer sem raktam ki... A mókus pedig még annál is sokkal nehezebb, úgyhogy... :)

- Dove kozmetikai csomagot testápolóval és tusfürdővel.

- Egy karácsonyi gyertyatartót is kaptunk Mucival közösen, gyertyákkal együtt (amiket apósom készített), bár az nem került a fa alá, be sem lett csomagolva. [A kép hátteréért elnézést, a szobánkat is megmutattam, de nem sikerült normális fotót csinálnom.]

Muci húgáéktól:

- Nivea kozmetikai csomagot kézkrémmel, testápolóval, Labello ajakápolóval, és egy pár kesztyűvel. A kesztyű sötétkék-világoskék csíkos, nagyon tetszik (szebb a színe a valóságban, mint itt a képen), de egyik kabátomhoz sem illik sajnos. :(

Barátnőmtől, A.-tól:

- Dove kozmetikai csomagot, benne testápolóval, kézkrémmel, illetve egy szép kis smink- és manikűrkészlettel. Szóval három testápolót is kaptam karácsonyra, mikor szinte sosem használok testápolót. :) Pedig kellene, mert nagyon száraz a bőröm, főleg télen. Szerencsére mindhárom testápoló másfajta, még a Dove-osak is különbözőek.

- Varródobozt - ez telitalálat, és még tetszik is (hiszen epres a szövet mintája). [A fonalak nem tartoznak az ajándékhoz, azokat már én pakoltam bele.]

NLCafés topiktársamtól, aki ajándékozáskor engem húzott:

- Gobelint, ami egy nagyon édes kis angyalkát ábrázol, normál gobi.

- Két szép karácsonyfadíszt.

- Négy filter teát a kedvenc fehér teámból (pedig nem is tudhatta, hogy az a kedvencem).

- Képeslapot.

Nagymamámtól pénzt kaptam; Gábor nagymamájától közösen kaptunk egy üveg pezsgőt (nem szeretjük, ezért odaajándékoztuk a szüleimnek, bár apu sem szereti az édes pezsgőt, ez meg olyan - így nem tudom, végül mi lesz a sorsa), egy tejcsokis Merci bonbont, egy képeslapot.

Volt kolléganőimtől:

- B.-től egy karácsonyi kisfiú figurát [bizonyos okokból ezt nem tudom megmutatni :)], nem porcelánból van de hasonló; és két kicsi illatos gyertyát.

- I.-től egy kicsi gyertyatartót gyertyával; és egy kis csomagos Raffaellót.

- Zs.-től egy hóember figurát, ez puha anyagból van.

Képes karácsonyi beszámoló :)

(A képekre kattintva nagyobb méretben is láthatóak.)

Gábor és én munka közben :)


Én karácsonyfa-díszítés közben


Gábor a félig kész fa mellett


A feldíszített fa


Ajándékok a karácsonyfánk alatt


Együtt a család - Gábor szüleinél
(Gábor és az apukája nincs a képen)


Ajándékok a szüleim karácsonyfája alatt

Bejelentkezés

Ezer éve nem írtam a blogomba, de ugye a karácsony előtti készülődés (leginkább vásárlás, mert sütni-főzni én nem szoktam), meg a rengeteg ügyintézés nekem is sok időmet elvette. Így előzetesen, csak hogy mutassam, élek még, küldök minden esetleg idetévedő látogatómnak egy kis karácsonyi kedvességet. Boldog karácsonyt!

Munkaügyi központban

A szécsényi melóval kapcsolatban máig sincs semmi előrelépés. Reggel a volt kolléganőm, B. hívott fél nyolc előtt (még javában aludtam, álmodtam is éppen - igaz, hogy rosszat, úgyhogy talán nem is baj, hogy felébredtem, de akkor is rossz volt hirtelen telefoncsörgésre ébredni), nem ebben az ügyben, de ez is szóba került. Kérdezte, mi újság, mondtam, hogy még semmi előrelépés Szécsényt illetően, és mondta, hogy még ő sem tud semmit. Pedig elvileg ő is ott fog dolgozni, azon a helyen, ahol én, csak egy másik programban. Aztán beszélgetésünk után B. felhívta őket, mert őt nem hagyta nyugodni a dolog, hogy mi lesz velünk. Ja, egyébként B. engem először a vezetékes telefonunkon hívott, de az pont lemerült, mert ez ilyen drótnélküli, úgyhogy végül is én hívtam fel őt mobilon. A vezetékest meg feltettem a töltőre, vagyis az állványára, ami töltő is egyben. A szécsényi beszélgetés után B. megint a vezetékesen hívott, ami persze nem töltődött fel addigra rendesen, így a beszélgetést még nem fejeztük be teljesen, mikor megint lemerült. B. már nem hívott vissza, és én sem akartam már hívni őt a mobilomról, mert mindig olyan sokat beszélünk.

Mindenesetre amíg le nem merült a telefon, B.-től megtudtam, hogy egyelőre Szécsényben semmi újság, nem tudják, hogy mi lesz és mikor. Szükség van a munkánkra elvileg, csak még nem tudják, hogy mikor valósulnak meg a dolgok. Úgyhogy nyugodtan jelentkezzek be a munkaügyi központba, a vezető szerint úgysem lehet visszadátumozni a szerződést. Ezért hát bosszús is lettem, mert akkor már november 15-én is bejelentkezhettem volna a munkaügyi központba, hiszen előtte való nap járt le a táppénzem. Így majdnem két hétre kiestem az ellátásból, pedig arra az időre is kaphattam volna a munkanélküli segélyt (most álláskeresési járadéknak hívják talán). Jól jött volna az a pénz nekem is! Nem vagyok olyan gazdag, hogy figyelmen kívül hagyhatnám az erre az időre járó pénzt. Elég jól kerestem, a segélyem sem lehet olyan rossz. És így a biztosítási jogviszonyom meg a szolgálati idő is megszakadt - nem tudom, pontosan hogy mondják ezt szaknyelven, de lényeg, hogy minden szempontból teljesen ellátatlan maradtam arra az időre. Csak azért, mert a minisztérium nem tudja aláírni a szerződést vagy mit. És mert nem mondták meg a szécsényiek, hogy jelentkezzek be nyugodtan, mert egyelőre nem lesz a melóból semmi. Remélem, tényleg összejön azért előbb-utóbb ez a munka, de jobb lenne, ha inkább csak januárban kellene kezdeni, mert a december már úgyis a karácsonyról szól.

Szóval bejelentkeztem a munkaügyi központba. Először telefonon hívtam fel az információt, merthogy az elszámolásos papírjaimat még nem kaptam meg a volt munkahelyemtől. De azt mondták, hogy az nem is feltétlenül kell, a táppénzről vigyek csak papírt. Mondjuk arról pont nincs, mert amit az orvosnál adtak, azt el kellett küldenem, így csak az van, amit az Államkincstár küldött, hogy mikor jár le a táppénzigényem. 11 óra felé értem oda, gyakorlatilag rögtön én következtem, szinte nem is kellett várakoznom (pedig azt hittem, sokat kell majd várni).

Az ügyintéző persze nagyon lenéző és pofátlan volt, mintha valami 4 osztályt végzett cigány emberrel beszélt volna. Miért kell ilyennek lenni, mikor lehet, hogy magasabb a végzettségem, mint neki? Meg egyébként is, bárki fordul hozzájuk, bármilyen végzettséggel és társadalmi háttérrel, kutya kötelességük lenne emberségesen bánni az ügyféllel! Aki emberekkel foglalkozik, az hogy lehet ennyire lekezelő? Persze nem is vártam mást, mert máskor sem nagyon tapasztaltam különb bánásmódot. De akkor hirtelen azt gondoltam, hogy kár volt ide jönni, ha csak ezt kapja az ember. Kívánom, hogy az ilyen ügyintézők is legyenek egyszer munkanélküliek, és kapják vissza azt, amit ők adtak! Ezért kár, hogy nem szociális munkások ügyfeleznek. Persze azok között is van mindenféle, de feltételezhető, hogy a főiskolán azért ragadt rájuk valami az emberséges szemléletből, a segítő attitűdből.

Aztán mikor kiderült, hogy én is dolgoztam a munkaügyi központban, csak a megyeiben, és az FSzH-nál (vagyis gyakorlatilag ugyanannál a nagy szervezetnél dolgoztunk), akkor talán kicsit megenyhült, hiszen mégiscsak kollégák voltunk valamikor. Mikor bejött Gy., egy kedves férfi ismerősöm a városi munkaügyi központból, aki egyszer majdnem talált nekem állást, hangosan köszöntem neki, hogy "Szia, Gy.!", és akkor már végre közvetlenebb lett a hangnem. Hivatalos ügyben jött Gy., de személyesebb témákra is sor került, meséltem neki a szécsényi viszontagságokról is. Megkérdezte, hogy vannak az állatkák, úgyhogy a végén, miután Gy. már elment, még akkor is a görényekről beszélgettünk a két ügyintézővel. :) És közben persze átváltott tegezésre, és nagyon kedves volt... Remélem, elszégyellte magát. A végén megkérdeztem, mielőtt elmentem, hogy akkor tegeződhetünk, ugye? Hát persze, ő legalábbis letegezett engem, tegeződjünk. Van-e kérdésem, köszönöm, nincs, sziasztok, szia, további jó munkát - akkor már ment a jópofizás, először meg úgy beszélt velem, mint egy kutyával. Hát, ilyen az élet. :)

Egyébként elég jól elmondott mindent a nő, amit tudnom kell a teendőkkel kapcsolatban. Egy csomó papírt kell még utólag bevinnem, holnap meg csoportos álláskeresési tanácsadásra megyek 10 órára. Buszjegyem meg már csak három van, és négy kellene, mert délután a volt kolléganőimmel lesz randevúm. Egyikük B., akivel remélhetőleg együtt dolgozhatunk majd Szécsényben, a másik pedig I., akinek a helyére B.-t felvették a GyES idejére, 3 évre; és I. egyelőre még jogviszonyban van a volt munkahelyünkkel, az FSzH-val. Igazából B. névnapját fogjuk ünnepelni, de amúgy is jó lesz, hogy a három sortárs együtt beszélgethet, pletyizhet, és nem szakadunk el egymástól.

Díjat kaptam

Jaj, elfelejtettem írni, hogy a minap Borderline Anikó megtisztelt a Kreatív blogger díjjal. Elvileg tovább kellene adni, de alig ismerek valakit a blogolók közül, akit meg mégis, annak már biztosan elküldte valaki más is. Valószínűleg éppen Anikó, azaz taptap. :) Így csak szeretném neki megköszönni a kedvességét, és hogy gondolt rám. Köszönöm!

Egyébként nem vagyok híve ezeknek a blogokon terjedő izéknek, de a jó szándékot természetesen értékelem. Van ez a furcsa kis logó, de ez még semmi ahhoz képest, amilyen a "Childhood memories" nevű játékhoz tartozó kép volt. Olyan eszméletlen rondát ki tudott összehozni? :) Érthetetlen. Ebbe a játékba még beszálltam, de rászántam az időmet, hogy egy másik, hozzám valóban közel álló képet "gyártsak". És persze átneveztem gyermekkori emlékeknek, hiszen magyarok vagyunk, nemde?

Szécsényről, illetve a múlt vasárnapról

Rendes blogbejegyzést már rég nem írtam, most igyekszem pótolni.

Szécsényről szólt megint az elmúlt néhány nap jó része. Ugye múlt hét szerdán voltam ott a második interjún, és M. azt mondta, hogy majd e-mailben küldi a szerződést, amit alá kell írnom, és valószínűleg következő héten szerdán kezdhetek is. Csütörtökön és pénteken hiába vártam a szerződést, de igazából nem is számítottam rá. Nem szoktak ilyen gyorsak lenni. :) Pénteken azért kicsit már nyugtalan voltam, hátha közlik, hogy már hétfőn kezdenem kell. Elmúlt a hétvége, és hétfőn egész nap azon rágódtam, hogy mikor jelentkeznek, mikor kell kezdenem. Folyton csak ez járt az eszemben, nem tudtam másra gondolni, nem tudtam megnyugodni, lazítani, kikapcsolódni. Többször bekapcsoltam a számítógépet csak azért, hogy megnézzem, jött-e Szécsényből e-mailem. Kedden ez persze hatványozottan igaz volt, már-már idegronccsá váltam. :) Hiszen úgy volt, hogy másnap már mennem kell dolgozni...

Fél ötkor nem bírtam tovább, megpróbáltam felhívni M.-et. Kicsöngött, de nem vette fel. Aztán valamivel később ismét megpróbáltam, ismét nem vette fel. De akkor már lelkiismeret-furdalásom is volt, hogy zaklatom őt, mikor elvileg meg kellene várnom, hogy ő keressen. Csak a biztonság kedvéért akartam beszélni vele, hogy biztosan nem kell akkor mennem másnap Szécsénybe. Éppen anyuval beszéltem telefonon, amikor M. visszahívott. Nem tudtam, hogy kell az aktuális beszélgetést félbeszakítva fogadni a másik hívást, így sajna lenyomtam. Aztán visszahívtam én őt, és megtudtam, hogy most is Bp.-en van, és a minisztériumban még nem írták alá a szerződést. Megkérdeztem, lehetséges-e, hogy egyáltalán nem jön létre a szerződés, vagy azért már biztos, hogy előbb-utóbb meglesz? Azt mondta M., hogy 98%, hogy meglesz a szerződés... A 98 az nem 100... Úgyhogy most már emiatt is aggódom. :( Mindenképpen értesít majd, azt mondta. Kénytelen vagyok elhinni, én már többször nem zaklatom őt. :)

Valahogy ezután már megnyugodtam, a tegnapi és mai napom már egészen jól telt, mert nem is számítottam rá, hogy keres. Végre tudtam lazítani, interneteztem, játszottam a számítógépen, varrtam, tévéztem. Mostanában az MGM adót nézem. Nem egy nagy szám filmek vannak rajta, de olyan régen néztem már filmeket, hogy kifejezetten felüdülésnek érzem. Valami más, mint a megszokott, mert a Viasat3-at már kezdtem unni (pedig korábban direkt jó volt - általában varrás vagy délutáni alvás közben - a megszokott műsorokat "nézni"). Azelőtt meg a Zone Clubra voltam így rákattanva, de azt is meguntam, és sok az ismétlés. Még azelőtt sokat néztük Mucikával a Discoveryt, de ott is minden műsort láttunk már korábban. A tv2-t szoktam még nézni, van ott néhány állandó kedvenc műsorom, mint a Dr. House, a Jóban Rosszban, a Született feleségek, vagy a Hal a tortán.

Most kicsit visszamegyek az időben. Múlt vasárnap meglátogattuk Muci húgáékat, Zs.-t és V.-t. Muci húga, Zs. az élettársával, V.-vel lakik együtt, szintén tízemeletesben, mint mi - de V. most nem volt otthon, csak akkor ért haza, mielőtt mi indultunk vissza Salgótarjánba. Apósommal és anyósommal mentünk az ő autójukkal. Van Zs.-éknek egy kis francia buldogjuk, "Vafi" (így ejtik, de nem tudom, hogy írják pontosan); fekete, mert mindkettőjüknek az a kedvenc színe. :) Helyes kutyus, rengeteget lehet vele játszani, mert még kölyöknek számít, még nincs egy éves. Rettenetes, neveletlen, akaratos kutya, de aranyos, és a család kedvence. Ő az egyik "unoka". :) A többi a mi három görényünk. :) Zs. rakott krumplit csinált direkt nekem, kétszer is kértem belőle, fincsi volt.

Elmentünk az Ázsia Centerbe, és bár én nem szeretek vásárolni, főleg nem kínai cuccokat, kicsit mi is benéztünk Mucival (persze ő is utál vásárolni, mint a legtöbb férfi), mert azelőtt még sosem jártam ott. Gondoltam, veszek esetleg egy farmerdzsekit magamnak, már régóta akartam. Egy farmereshez mentem be konkrétan, és mivel nem találtam szimpatikusnak az eladót, aki nem volt valami segítőkész, sőt - máshová már be sem mentem. Csak végigszaladtunk néhány részen, egy-két érdekesebb helynél álltunk csak meg, de nem igazán vásárlási szándékkal, nem bíztam benne, hogy találok bármit is. Nekem nagyon nem szimpatikus az egész hely, nem tetszik ez az összevisszaság, átláthatatlan labirintus az egész, ugyanazok a gagyi cuccok vannak mindenhol, az ember a bőség zavarában választani sem tud. Nem értem, mások ezt hogy csinálják? Persze anyósom és Zs. egészen otthonosan mozogtak, ők nőiesebb nők, mint én. :) Azért én sem jöttem el üres kézzel, vettem egy ezüst színű láncot kicsi vörös rózsákkal, levelekkel és vörös kövekkel, és ugyanolyan fülbevalóval (fotóm nincs róla, de ha lesz, mutatom), illetve egy fekete textil hajpántot.

Mikor kimentünk, apósomhoz csatlakoztunk, aki kint maradt Vafival, és én vettem át a kutyust. Borzasztó rossz kutya, annyira húzza a pórázt, hogy nem lehet vele rendesen sétálni. Nem engedhettem hosszú pórázra, mert fellökte volna az embereket is. :) Hihetetlen erő van abban a kis kutyában, minden erőmet össze kellett szednem, hogy ne rántson fel. :) Nem mentünk messze az Ázsiától, de az erdő mellett elsétáltunk egy ösvényen, valamilyen mesterséges patak vagy mi volt arrafelé. Volt, mikor Muci vette át Vafit, és ő megpróbálta fegyelmezni a kutyust: igen erélyesen szólt rá, illetve néha a fenekére csapott neki. Ezt én is megcsináltam vele néhányszor, de szerintem Vafi rajtam csak röhögött magában. :) Mucitól bezzeg megszeppent! Olyan szomorú szemekkel nézett ránk... Furdalt is utána a lelkiismeretem. :( Látszik, hogy a gazdái nem nevelik őt rendesen, Zs. mindent elnéz neki, így Vafiból egy elkényeztetett kis dög lett. :) De persze nem lehet őt nem szeretni.

Nagyon sokat kellett még anyósomra és Zs.-re várni, mire nagy nehezen végeztek. Anyósomért el kellett menni az Ázsia Center másik épületébe, ahol a bútorok vannak (állítólag - mi ott nem voltunk), és ott láttuk, hogy egy szép kis asztalkát vett. Amiről kiderült, hogy az lett volna a mi (Muci és én) karácsonyi meglepetés ajándékunk... :) Anyósom persze mérgelődött, hogy azért nem akarta ő, hogy menjünk velük Pestre, most mit rak így a karácsonyfa alá? Így már akkor vasárnap megkaptuk. Kerekeken gurul, úgyhogy zsúrkocsi helyett van, amit már régen akartunk. Tényleg nagyon jól néz ki. Felül egy átlátszó kerek üveglap van, középen egy kisebb tejüveg, lent pedig szintén tejüveg, ami a kettő közötti méretű. A váz pedig fényes krómszínű fémből van. Nem volt könnyű neki helyet találni, mert elég zsúfolt a nappalink, de sikerült. Dekorációnak egy virág alakú, fekete fém és opálüveg gyertyatartót tettem rá, amit szintén az anyósomtól kaptam. Eddig nem tudtam neki rendes helyet találni, de itt tökéletes.

Budapestről hazafelé bementünk a bátonyterenyei LIDL-be, itt is először jártam. Jól bevásároltunk, elég jelentős összeget hagytunk ott nekik. :) Sok jó dolgot vettünk, nem azok a szokványos, bárhol kapható termékek vannak ott, így sok újdonságot is kipróbáltunk. Jobb, mint nálunk Salgótarjánban a TESCO, és olcsóbbak is, a német termékek meg tényleg minőségiek. Összevesztünk Mucival, hogy vegyünk-e karácsonyi gyertyát. :) Merthogy mire tegyük? Amiket kinéztem, azok olyan kis tömzsi gyertyák voltak, nem gyertyatartóba, hanem asztalra valók. És hát azon folyt a vita, hogy mit tegyünk a gyertyák alá. Szerintem bármit tehetünk alá, fóliát, szalvétát, és úgy rátehetjük egy tálcára, tányérra, bármire... Végül anyósom beszélte rá Mucikát, hogy mégis vegyünk gyertyát... Vettük négy nagy bordót, ami gondolom, adventi gyertya lenne (egy csomagban lehetett kapni), de mi ezt a szokást nem tartjuk, így csak dísz lesz belőle karácsonykor.

Más nem történt az elmúlt egy hét során, úgyhogy zárom is soraimat. Tudok én kevés dologról is sokat írni. :)