Nyaralásunk képei - 8. rész

A Bogácsról induló szafaribuszos kirándulás talán legszebb, de számomra mindenképpen a legérdekesebb (Lillafüreden már kétszer is jártam azelőtt) része az volt, amikor a Hór-völgyön utaztunk keresztül. A legnagyobb védettségi fokozatba (nemzeti park) van besorolva a völgy, gépkocsival nem is lehet behajtani, csak külön engedéllyel. Sok kép készült, nagyon szép a táj, ezért a legtöbb fotót muszáj megmutatnom. :)

Érdekes sziklás részek még valahol a völgy elején, gyönyörű fény-árnyék hatásokkal:

Ezek a vörös sziklák különösen szépek voltak a napfényben:

A völgy legszebb része (élőben még csodálatosabb, kicsit olyan, mint Erdély - a sok kis "piszok" az égbolt előtt pedig rengeteg szitakötő, akik fölöttünk szálldostak tömegével):

Kígyászölyv (ha minden igaz) - egy egész család röpködött fölöttünk:

Az üveghuta temetője, régi sírokkal:

Az üveggyártás emlékhelyei:

Útközben:

A kép érdekessége, hogy a fűzfa ágain a fennakadt fűcsomók mutatják, hogy meddig is szokott érni a víz esősebb időszakokban:

Az Ódorvár (maga a vár már nem látszik, csak egy kevés megmaradt rom, de erre a hegytetőre épült - sajnos ide nem volt időnk felmenni):

A Suba-lyuki barlangot jelző dombormű (a sajnos "elmaradhatatlan" firkával...):

A barlang bejárata:

Tényleg ilyen meredek volt a kilátóterasz felé vezető kijárat, papucsban én nem is mertem felmenni:

További részletek a barlangból:

Az ott én vagyok :)

A kilátóterasz:

A kilátás, amiről sajnos én lemaradtam:

Sajnos a fák sokat takartak

Ezt csak az érdekesség kedvéért mutatom - Cserépfalu a kilátóból:

A cserépfalui milleniumi kilátó a Suba-lyuki kilátóteraszból:

Denevérek a barlangban:

A kép közepén látható a Hór-völgy bejárata:

Sajnos útközben egy csomó gyönyörű tájat, és egy gyönyörű falut, Répáshutát nem tudtuk fotózni, mert hiába mentünk lassan, az erdei és a kis falusi utakon nagyon zötyögött a busz. :( Remélem, az emlékeimben azért sokáig megmaradnak a képek.