Újra itthon

Megint itthon vagyok, leadtuk a pályázatot, és már nem megyek minden nap. De mondtam A.-nak, hogy ha segítség kell, szólhatnak bármikor. Most minek üljek bent minden nap? Minek hátráltassam A.-t a munkájában? A. és E. helyett csak nem dolgozhatok, főleg ingyen. :) A. azt mondta, hogy a pályázatra kapott pénzből, amit az előkészítésre kapunk, ad nekem is. Így ha nyerünk, én is látok belőle pénzt, a belefektetett munkám anyagilag is honorálva lesz. De ha nem nyerünk? Az előkészítő munkát elvégeztük, de ingyen mindhárman? Akkor marad az erkölcsi és egyéb haszon... Szerencse, hogy nem vagyok anyagias, mert akkor a guta ütne meg. :)

Tegnap hosszú idő után találkoztam a barátnőmmel, A.-val (ő is A. - ezért rossz, hogy nem írhatok ki teljes neveket). Legutóbb karácsony előtt ültünk össze egy kis beszélgetésre és ajándékcserére. Tegnap a Spaten büfébe mentünk, ott megittam először egy korsó Staropramen sört, ettem egy kukoricás hotdogot, majd megint egy pohár Staroprament ittam. Az 8 deci sör. :) Ezer éve nem ittam ennyit egyszerre... :) De jólesett, alig éreztem meg a hatását. A hotdogomba tettek ketchupot és mustárt is, pedig a ketchupot eleve nagyon nem szeretem, és a kukoricás hotdogba mustárt sem szoktam kérni. Sajna nem kérdezték meg, hogy mit kérek bele... De azért megettem, nem volt ehetetlen, csak nem volt annyira finom, mint a vackok nélkül. Lehet, hogy azért csavargott utána sokáig a hasam? :)

Amúgy jó itthon lenni megint: akkor kelni, amikor akarok; azt csinálni, amit akarok; aludni napközben; játszani a számítógépen; nyugodtan blogot írni; többet varrni a szarvasomat. El kellene menni kiváltani a gyógyszeremet, de nincs kedvem elindulni ilyen időben. Jó nagy köd van még mindig. Mégis muszáj lesz, mert ma vettem be az utolsó bogyómat (antidepi).

Még valamikor decemberben vettünk egy madáretetőt a cinkéknek, meg bele magkeveréket. Néha-néha jönnek széncinkék, elvétve egy-egy veréb, de nagyon keveset esznek egyszerre, és nagyon hamar elrepül az a kevés madárka is, aki megtalálta a hetedik emeleti ablak előtt az etetőt. Csak a szotyit eszik, kopogtatják a kis csőrükkel. :) Diót is adtunk nekik, igaz, romlottat, de azért eszegették. :) Nekem meg lelkiismeret-furdalásom van, amiért avas dióval szúrjuk ki a szemüket... :) Mucika nem engedi, hogy rendes diót adjak nekik, pedig olyan is van. Merthogy azt mi is megesszük. De ha ilyen sebességgel esszük, akkor a rendes dió is avas lesz nemsokára... Akkor inkább egyék a cinkék! Mucika nagymamájánál is van egy jó kis etető az ablak előtt, ő kertes házban lakik, az erdő mellett, úgyhogy hozzá barátcinegék is járnak. Irigylem őt, hogy minden nap ilyen aranyos madarakat nézhet! És hozzá persze gyakrabban is járnak, mint hozzánk itt a panelrengeteg kellős közepén (pedig mi is erdő mellett lakunk).

Mutatok néhány képet a cinkékről, amiket nem mi készítettünk, mert mi sajnos nem tudjuk őket fotózni ablakon keresztül. A képeket Péterfi Dániel készítette. (Érdemes a képekre kattintani, mert akkor nagyobb méretben is megnézhetők.)

Széncinege


Barátcinege


Kék cinege (sajnos őt még nem láttam az etetőnél)

Teszek fel egy verebet is, hiszen néha-néha ők is jönnek. Ezt a fotót Németh Tamás készítette.

Mezei veréb

Fotókat keresgélve a neten találtam egy szerintem nagyon jó blogot:

http://zsoldosmarton.freeblog.hu/

Zsoldos Márton természetfestő és illusztrátor blogja, csodálatos festményekkel és grafikákkal. Csak ajánlani tudom!