Tegnap hosszú idő után találkoztam a barátnőmmel, A.-val (ő is A. - ezért rossz, hogy nem írhatok ki teljes neveket). Legutóbb karácsony előtt ültünk össze egy kis beszélgetésre és ajándékcserére. Tegnap a Spaten büfébe mentünk, ott megittam először egy korsó Staropramen sört, ettem egy kukoricás hotdogot, majd megint egy pohár Staroprament ittam. Az 8 deci sör. :) Ezer éve nem ittam ennyit egyszerre... :) De jólesett, alig éreztem meg a hatását. A hotdogomba tettek ketchupot és mustárt is, pedig a ketchupot eleve nagyon nem szeretem, és a kukoricás hotdogba mustárt sem szoktam kérni. Sajna nem kérdezték meg, hogy mit kérek bele... De azért megettem, nem volt ehetetlen, csak nem volt annyira finom, mint a vackok nélkül. Lehet, hogy azért csavargott utána sokáig a hasam? :)
Amúgy jó itthon lenni megint: akkor kelni, amikor akarok; azt csinálni, amit akarok; aludni napközben; játszani a számítógépen; nyugodtan blogot írni; többet varrni a szarvasomat. El kellene menni kiváltani a gyógyszeremet, de nincs kedvem elindulni ilyen időben. Jó nagy köd van még mindig. Mégis muszáj lesz, mert ma vettem be az utolsó bogyómat (antidepi).
Még valamikor decemberben vettünk egy madáretetőt a cinkéknek, meg bele magkeveréket. Néha-néha jönnek széncinkék, elvétve egy-egy veréb, de nagyon keveset esznek egyszerre, és nagyon hamar elrepül az a kevés madárka is, aki megtalálta a hetedik emeleti ablak előtt az etetőt. Csak a szotyit eszik, kopogtatják a kis csőrükkel. :) Diót is adtunk nekik, igaz, romlottat, de azért eszegették. :) Nekem meg lelkiismeret-furdalásom van, amiért avas dióval szúrjuk ki a szemüket... :) Mucika nem engedi, hogy rendes diót adjak nekik, pedig olyan is van. Merthogy azt mi is megesszük. De ha ilyen sebességgel esszük, akkor a rendes dió is avas lesz nemsokára... Akkor inkább egyék a cinkék! Mucika nagymamájánál is van egy jó kis etető az ablak előtt, ő kertes házban lakik, az erdő mellett, úgyhogy hozzá barátcinegék is járnak. Irigylem őt, hogy minden nap ilyen aranyos madarakat nézhet! És hozzá persze gyakrabban is járnak, mint hozzánk itt a panelrengeteg kellős közepén (pedig mi is erdő mellett lakunk).
Mutatok néhány képet a cinkékről, amiket nem mi készítettünk, mert mi sajnos nem tudjuk őket fotózni ablakon keresztül. A képeket Péterfi Dániel készítette. (Érdemes a képekre kattintani, mert akkor nagyobb méretben is megnézhetők.)
Teszek fel egy verebet is, hiszen néha-néha ők is jönnek. Ezt a fotót Németh Tamás készítette.
Mezei veréb
Fotókat keresgélve a neten találtam egy szerintem nagyon jó blogot:http://zsoldosmarton.freeblog.hu/
Zsoldos Márton természetfestő és illusztrátor blogja, csodálatos festményekkel és grafikákkal. Csak ajánlani tudom!
5 megjegyzés:
Pihend ki magad, hátha sikerül egs állás és utána nem lesz annyi időd rá.
A cinkék nagyon édesek.
Jó, hogy meg mutatod nekünk.
Hát, volt időm már pihenni július 1-je óta... :) Most jó volt egy kicsit dolgozgatni. De megint jó itthon is. :)
Csak pozítivan állj mindenhez és minden sikerül!
Köszönöm a biztatást! Igyekszem... De nem vagyok egy pozitív alkat, sajnos...
nagyon csecsék a madárkák:)
s ne izgulj majd csak összejön vmi:)
Megjegyzés küldése