2011. január 11., kedd

Megrokkanás :)

Most kivételesen van kedvem el is mesélni valamit, úgyhogy most nem kép jön, hanem szöveg. :)

Szóval tegnap félig lerokkantam... :) Görcsbe ugrott reggel-délelőtt a nyakam. Fogalmam sincs, mitől, nem vettem észre, csak azt, hogy fáj. Semmi hirtelen mozdulatra nem emlékszem. Ébredés után még nem fájt, tehát nem elfeküdtem. Vártam, hogy majd elmúlik, de nem. Csak ferdén tudtam tartani a nyakamat, így még egy pohár víz megivása is kész tortúra volt. A testemet kellett kicsavarnom, hogy a számba folyjon a víz, ne a mellkasomra. :) Szóval ilyen teljesen kitekert testtartással, ferde fejjel tudtam csak mászkálni egész nap. A fekvés sem volt kényelmes sehogy sem, annyira fájt. Persze levetkőzni sem tudtam egyedül. Kicsit hamarabb jött haza a párom, bekente a vállam ilyen hűsítő-lazító krémmel, majd megmasszíroztuk egy ilyen TENS-hez hasonló elektromos masszírozó készülékkel, de mindhiába. Mondanom sem kell, hogy a még délelőtt bevett fájdalomcsillapító sem használt semmit.

Este hét óra felé jutottam el odáig, hogy csak el kellene menni orvoshoz, adjon valamit, mert így még aludni sem fogok tudni. Nagy nehezen megmosakodtam, a párom segített öltözködni, irány az orvosi ügyelet. Sajnos elég lassú voltam, így a kinézett buszt nem értük el. Elindultunk hát gyalog, két buszmegállót mentünk, és persze a szokásos pózomban, mint egy nyomorék. :) A dokinő, egy szinte pályakezdő, fiatal orvos lidokaint meg egy másik szert, gondolom, izomlazítót adott be injekcióban. Többé-kevésbé próbálta eltalálni az izmot, ami fájt, négy adagban kaptam meg a szurit. Szerencsére nem fájt annyira, mint amennyire számítottam rá. Izomlazítót, fájdalomcsillapítót és egy gyógyszertárban kevert krémet írt fel, így még be kellett gyalogolni is a városközpontba az ügyeletes gyógyszertárba. Buszra most sem vártunk, sokat kellett volna rá várni. Már majdnem a gyógyszertárnál voltunk, amikor láttuk elmenni a hazafelé tartó buszt. Mivel nem túl gyakran járnak a buszok mifelénk sem, miután kivettük a gyógyszereket, még el akartunk menni hotdogot venni, mert párom éhes volt nagyon. Hotdog nem volt, és miután visszafelé indultunk a buszmegállóba, megint az orrunk előtt ment el a hazafelé tartó busz, még egy... Na de ezután több mint fél órát kellett volna várni a következőre, addig gyalog is majdnem hazaérünk, így hát elindultunk. Természetesen az injekció továbbra sem hatott, ugyanúgy fájt a nyakam, ugyanúgy ferdén tudtam csak tartani. Úgyhogy mentünk hazafelé, jól össze is vesztünk párommal, de ez persze nem meglepő. A miénk előtt egy buszmegállóval ért minket utol a busz. Jó gyakran jár...

Itthon bevettem a gyógyszereket, bekentem magamnak a nyakamat a krémmel. Vártam, de semmi nem használt. Próbáltam kényelmesen elhelyezkedni az ágyban, hogy tudjak aludni, de tettem egy olyan rossz mozdulatot, hogy még el is sírtam magam elkeseredésemben, hogy így fáj, és ilyen tehetetlen vagyok. Nagy nehezen elhelyezkedtem azért a párnámon, és nagy meglepetésemre egész hamar el tudtam aludni! Persze addigra a sok gyaloglástól meg veszekedéstől elég fáradt is voltam, és talán a fájdalomcsillapító is hatott - ha nem is csökkent a fájdalmam, de talán álmosabb lettem tőle, nem tudom. Éjszaka megint ért egy meglepetés: a másik oldalamon fekve ébredtem. :) Tehát át tudtam fordulni, és ahogy mozgattam a fejem, már szinte nem is éreztem a nyakamat. Egész jól aludtam, és már csak egy kicsit fáj a nyakam. Mindenesetre ez az egész tortúra az orvossal szerintem totál nem érte meg, és ugyanúgy elmúlt volna éjszaka magától is a fájdalom. Azért egy izomlazítót vettem be ma is, az nem árthat. A fájdalomcsillapító meg jó lesz későbbre is.

Szóval így jártam... Nem értem, miért nem hatnak rám a gyógyszerek. Mucika (a párom) ha bevesz egy fájdalomcsillapítót, általában már 20 perc múlva jobban lesz. Nekem meg legtöbbször egy óra is kell, hogy hasson, ha hat egyáltalán...

1 megjegyzés:

Lina írta...

Szegényke, remélem, már rendbe jöttél, jobbulást :). Egyébként szerintem a párod a ritka kivétel, nekem még az ügyeleten adott gyógyszerek sosem segítettek,a kár darázs csípett meg, és feldagadt a karom vállig, akár lázas voltam...