2009. május 21., csütörtök

Az új családtag :)

Még nem meséltem róla, pedig már több, mint két hete nálunk lakik. Ő az én nagy büszkeségem, a patkányka. :)





Mielőtt megvettük, nagyon összevesztünk miatta Mucikával... Az úgy történt, hogy bementünk az állatkereskedésbe, és volt ott egy halom édes kispatkány. Nagyon szelídek voltak, mert egy Down-kóros kislánynál születtek, és már az anyuka is a kislány válláról nézte a tévét, annyira egymáshoz szoktak. A kicsikkel is sokat foglalkozhatott, mert azok is mind tündérkék voltak. Az egyik albínót a kezembe vettem, és szerelem volt az első látásra. Olyan nyugodtan ült a tenyeremben, mintha mindig is ott élt volna... És folyton nyalogatott. Nem lehetett nem imádni. Nagyon szerettem volna megvenni, Mucika meg nagyon nem. "Vegyük meg!" "Nem vesszük!" "De igen!" "De nem!" "Tedd vissza!" "Nem teszem!" Ez ment vagy fél óráig, Mucika már majd' felrobbant a dühtől. Végül persze visszatettem, de nagyon szomorú lettem. :(

Akkor egy jó darabig egyáltalán nem is szóltunk egymáshoz, Muci annyira haragudott rám. Aztán már szóltunk, de én még mindig nagyon szomorú voltam, nem tudtam nem a patkánykára gondolni, folyton ő járt az eszemben. Annyira imádtam, olyan szerelembe estem iránta, hogy elviselhetetlennek éreztem a hiányát. Csütörtökön voltunk az állatkereskedésben, és szombaton késő este Mucika mégis beleegyezett, hogy megvegyük!!! :) Látta, hogy mennyire szomorú vagyok, és megesett rajtam a szíve.

Hétfőn délután elmentünk a patkánykáért, de már nem volt meg. :( Eladták őt és a testvéreit kígyóeledelnek. :((((( Tudom, hogy sajna ez a sorsuk, meg a kígyónak is ennie kell, és én is szeretem a kígyókat, de hát pont az én patkánykámat... :( Voltak ott most is patkánykák, kettő, de kicsit nagyobbak voltak már. Állítólag ők is szelídek. Kivettem azt, amelyik aranyosabbnak tűnt, és tényleg nem harapott meg, viszont nem is volt annyira barátságos, nagyon-nagyon félt. Barátkoztam vele, és bár közel sem ragadott meg annyira, mint az előző, megvettük őt mégis, hiszen már a helyet is előkészítettem a kispatkány számára. Ő is albínó, csak ő nem teljesen fehér, hanem van benne ilyen halvány tejeskávészínű folt is.

Mint a boltban, itthon is nagyon félős volt. Ha kivettük, csak úgy remegett a kezünkben, mint a nyárfalevél. Ez így ment napokig. Szerencsére nem harapott. Aztán már a ketrecben lehetett vele játszani, és akkor már harapott, de csak játékból, egy picit sem erősen. Ez már jó jel volt, barátkozott, kezdett elfogadni. Most meg már teljesen bátran jön ki a ketrecből, és rohangászik az ágyon, meg rajtam is. Bele akar mászni a számba, a fülembe, nézegeti a gobit, amit varrok, megvizsgálja a tűt... :D Szóval nagyon édes és barátságos lett ő is, pedig nem gondoltam volna róla, mert azelőtt mindentől félt. Például a cuppanó (puszi) hangtól, vagy bármilyen rezdüléstől, mozgástól, mozdulattól, tüsszentéstől... Kis buta volt. Még most is ijedős, de már alig van olyan, amitől tényleg megijedne. Azért még most is a ketrecben érzi magát biztonságban, ha kiveszem, akkor is szalad vissza. Viszont most már ugyanúgy ki is jön magától, és egyre ritkábban fut vissza. Kézben nem nagyon szeret lenni, de legalább már nem remeg. Úgy néz ki, egyre bátrabb és bizalmasabb lesz, ő is nyalogatja a kezemet (ezt már régóta), és nagyon jókat játszunk, játékból letámadja a kezemet. :) Arra mindig ügyel, hogy ne harapjon erőset, nagyon figyelmes. :)

Neve szegénykémnek még nincs. :) Az az igazság, hogy nem tudjuk, hogy fiú-e vagy lány. Először azt hittem, hogy fiú, de inkább lánynak néz ki. Nem találok golyócskákat... :) De azért a névadással várunk még néhány hetet, amíg határozottabban látszik vagy nem látszik, aminek látszania kellene, ha fiú. :)

10 megjegyzés:

xlliann írta...

Ahogyan elkezdtem olvasni és a képet nézni igen csak viszolyogtam hhhu....patkány? Mire a z írásod végére értem, mondhatom megkedveltem a kis jószágot. Akkora szeretettel és lelkesedéssel írsz róla, meglátod a végén még segít is cérnák elvágásánál. (vagy rágásánál)Remélem nem sért ez a szó vicc, ha igen akkor bocs.

sandorne0824 írta...

Én küldhetek neked igazi szürke méretes patkányt igaz ezek nem szeretnek játszani,csak mindenhová be költözni.A küldést viccnek szántam.
Rengeteg vad patkány van a környékünkön,képesek lennének még be is költözni.Állat szeretett ide vagy oda írtani kell,mert ezek vírus hordozók, kártékonyak.
De gondolom az amelyiket lakásban
tartanak díszpatkányok.A vadászgörények tűrik?

Fauna írta...

xlliann: nagyon örülök, hogy a végén még meg is kedvelted őt. :) Természetesen nem sért a szóvicc, sőt, jó ötletnek tartom, hogy betanítsam a cérna elrágására, úgyis gyakran nem találom az ollómat. :D Amúgy ma, ahogy az ágyon ültem és anyuval beszéltem telefonon, még a nyakamba is felmászott. Pedig eddig ezt nem csinálta. Mondjuk lehet, hogy csak kaját akart kunyerálni, mert nem sokkal azelőtt hoztam be a kajámat, rántott csirkemájat. :) Végül adtam neki egy kicsi darabot.

Fauna írta...

Marcsi: sajnos anyuéknál is szokott lenni időnként vadpatkány, tudom, hogy azok milyen károsak. Ezek már mások, amiket úgy tartanak, mint például a hörcsögöt. Ezek már továbbfejlesztett változatok. :) Az enyém most is éppen itt mászkál rajtam, míg írok. :) A görényekkel nem találkozhat, mert a patkányka a szobában van, a görények meg kint a konyhán és az előszobában (nálunk egybe van nyitva kettő), éjszaka meg persze mindenki a saját ketrecében alszik.

Judit írta...

Szerintem aranyos!:)) Mondjuk nekem sok hörcsögöm volt, azért szeretem a rágcsálókat is, nincs bennem semmi viszolygás. És mi a neve?

Fauna írta...

Judit: hááát, neve az még mindig nincs. :))) De amint lesz, tudatom. :)

sandorne0824 írta...

Tudom,hogy ezek mások,hörcsög a fiamnak is volt,de mindig elpusztult,egyszer hozott ő is átmenetileg egy ilyen fehér patkányt.
A szomszédban a lányoknak van görényük,sétáltatni szokták mint a kutyát,aranyosak.Biztos az a kis patkány is aranyos csak én valahogy
csak az állatkereskedésben szeretem megnézni.Na de biztos azt is lehet szeretni.

Raindrop írta...

Nahát, új családtag! :)))
Nagyon édespofa!
Ezek után már csak arra leszek kiváncsi mi jön még hozzátok... :)
A kalapba tegyétek bele szerintem az ubul, ödön, vagy batyu neveket is. :D

Fauna írta...

Raindrop: nekünk már mindenféle állatkánk volt, úgyhogy szerintem egy darabig nem fog jönni semmi új. :) Patkányka pedig inkább kislány szerintem - egyre inkább úgy tűnik. :)

Melus írta...

nekem kis vérengző hörieim voltak...
imádom a kis rágcsálókat:)ha találok képet teszek fel:)nagyon szép a tiéd:)
én is tartozom képekkel:)
pótlom talán holnap:)