Kirándulás a bányatónál, medúzákkal

Most a múlt vasárnapi kirándulásunkról mutatok fotókat. Húgom és anyukám előző nap egy szervezett túra keretében a bányatónál voltak, és mondták, hogy rengeteg édesvízi medúzát láttak a tóban. Mivel erről eddig nem tudtunk, és valószínűleg nem is olyan rég kerültek ebbe a tóba, Mucikával elhatároztuk, hogy mi is megnézzük őket, és hozunk is haza. Állítólag lehet őket akváriumban is tartani.

És most jöjjön a "képes krónika". :) Megint nem volt szívem "kidobálni" a képeket, ezért jó sokat mutatok. :)

Útközben, odafelé:

A bánya legnagyobb kiterjedésű része (még sokkal nagyobb, mint amilyennek a képeken látszik):

Fura fejet vágok (gondolom, a szemembe sütött a nap):

Csak úgy vagyunk:

Hülyéskedünk, mintha leesnénk a szakadékba - gyerekek... :)

A bányató "bejárata":

A bányató és környéke:

Egy kutyus is fürdött a tóban a gazdáival (akiket persze nem fotóztam le):

Rengeteg fecske röpködött a tó fölött:

Portrék rólam - ezek sajnos még a jobban sikerültek közül valók (és így is ronda dagipók vagyok)... :/

Mucika medúzát fog:

A medúzák - 1-2 cm nagyságúak többnyire:

Rengetegen voltak:

Nagyon jópofa állatok, olyan kis helyesek, de itthon nem őshonosak, és mivel megeszik a halak petéit, károsnak is tekinthetők. Itthon nem maradtak meg szegénykék, nem igazán tudtam velük mit kezdeni. Először beraktam őket a békám és a halam mellé (akkor még csak egy halam volt, egy öves díszcsík - most van még négy gurámim mellette, a béka meg külön akváriumba került át) , de összecsipkedték őket, a béka majd megőrült tőlük. :) A szűrőt sem mertem járatni, mert amikor bekapcsoltam, szinte beszívta a medúzákat, olyan picikék. De a koszos (szűrés nélküli) vizet meg nem tudják elviselni... Alig maradt életben néhány, azokat meg már nem akartam megtartani, nem tudtam volna őket hová tenni (szűrés nélkül hogy biztosítsak nekik tiszta vizet?). Szegénykék... De van belőlük bőven, meg jobb is nekik kint a tóban. A Wiki egyébként így ír róluk:

A kétpolipos vagy édesvízi medúza (Craspedacusta sowebyi) 2 életalakja, a helyhez kötött polip és a szabadon mozgó medúza nemzedékváltakozással áll egymással kapcsolatban. A medúzák bimbózás útján válnak le a hidrapolipokról. A medúza megtermékenyített petéjéből polipalak fejlődik ki. Az első nemzedék 2 milliméteres nagyságú, egyszerű testfelépítésű, tapogató nélküli polip. A második nemzedéket képviselő medúzák azonban idővel 2 centiméteresre is megnőnek, és tapogatóik száma a harangszerű ernyők mentén 200-400 is lehet.

Ismét a bánya egy másik része, de még a tótól nem messze:

A tótól kicsit messzebb:

Lementünk egy forráshoz vizet venni, ez a tábla áll ott:

A forrás (sajnos nagyon rossz fényviszonyok voltak):

Mucika a forrásnál:

Ennél a forrásnál még nem is jártam, vagy legfeljebb egyszer kicsi koromban, amikor a kőparkba mentünk, de arra meg már nem emlékszem, hogy milyen útvonalon jutottunk oda.

Összességében véve kellemes, érdekes kirándulás volt. Somoskőben a háznál még kicsit megpihentünk, ettem a kertből friss fügét, szilvát, szedret, egy kis körtét, de már elég hideg volt, úgyhogy nemsokára jöttünk is haza.

Blogos könyves játék

Szeretek olvasni, így örültem, amikor Raindrop, xlliann-Jutka és Judit játékra hívott. A szabályok a következők:

1. Az éppen most olvasott könyvet nyisd ki a 161. oldalon, és írd le az ötödik mondatot.
2. Add tovább a játékot öt kedves blogos ismerősnek.

Meg fogom szegni a szabályt, mert nem tudnék csak öt embert kiválasztani, vagyis nem szeretek válogatni, hogy kinek adjam és kinek nem. Így tehát mint a múltkor: aki nálam jár, és szeretné, az vegye, vigye! :)

Mióta tudok, szeretek is olvasni, rengeteget olvastam. Sajnos mostanában már egyre kevesebbet... Ahogy öregszem, lustulok :) Szerintem leginkább az internet az oka: gyors, könnyen emészthető, csábító, kikapcsoló. Érdekes jelenség - nem szoktam így lenni -, hogy egyszerre több könyvet is elkezdtem olvasni, aztán mindig félbehagytam őket, mást olvastam (ki - jobb esetben). Most ezek vannak félbehagyva:

- Thomas Hardy: Egy tiszta nő
- Louisa May Alcott: A nyolc unokatestvér
- Tracy Chevalier: Hulló angyalok
- Albert Györgyi: Miért pont én?

De amit legutóbb elkezdtem, az Charlotte Brontëtól a Shirley. Az ötödik mondattal azonban bajban vagyok, mert párbeszédes rész, és annyira sajnos nem vágom a nyelvtan, hogy tudjam, mi számít egy mondatnak vagy többnek ilyen párbeszédeknél (mondta, felelte stb. külön számít-e?). Végül egy olyan mondatot választottam, ami akár az ötödik is lehet, és értelmes is. :)

"Kihívó megjegyzés ez ilyen színű és formájú szájból."

Somoskőn: nyársalás, vadaspark, pihenés

Tegnap, szombaton ismét nyársaltunk Somoskőn. Délután mentünk ki, és három órakor elmentünk a vadasparkba is. Mivel háromkor nyit, és mi csak akkortájt indultunk, sajnos késve érkeztünk, így az etetés elejéről lemaradtunk. Mikor odaértünk, már javában ettek a vaddisznók, és nagyon hamar el is mentek. De nem baj, mert most nagyon megharagudtam rájuk, mert a férfi, aki most etetett (a nő apja, ha jól értettem), mesélte, hogy a muflonokat állandóan terrorizálják, állandóan "vadásszák" őket, és valószínűleg már több kicsit vagy sérültet is megöltek. :( A muflonok szerintem sokkal aranyosabbak, a vaddisznók meg egyébként is kártékonyak, szóval nem igazán szimpatikus állatok... Sokan vannak már nagyon, és kicsi nekik a terület: hét kan, négy koca és húsz malac van másfél hektáron, meg persze emellett a többi állat, a muflonokon kívül dámvadak is. Ritkítani is akarják majd a vaddisznóállományt.

Elég hamar odajöttek most a muflonok az etetéshez, és sokáig láthattuk mind a hetet (vagy hatot, nem tudom, elfelejtettem...). Közel voltak a kerítéshez, vagy esetleg túl távol a lestől, így sajnos nem túl sokat lehetett fotózni, és nem is olyan jó fotók sikerültek, de azért mutatok néhányat.

Először oda merészkedtek ki a muflonok, ahol a disznók is ettek. Óvatosan előbújtak a bokrokból, de a disznók persze rögtön el is zavarták őket...

Azután elindultak a másik irányba, ahol szintén volt kiszórva kukorica, és naná, hogy akkor a vaddisznók átmentek arra az oldalra, és onnan zavarták el a muflonokat...

Végül megint visszajöttek a muflonok oda, ahol először kimerészkedtek, és ide a lusta disznók végre már nem jöttek utánuk. :) Itt már tovább tudtak maradni, többet is lehetett fotózni őket, csak ugye itt meg túl közel voltak a kerítéshez, belógott a drótháló.

Néhány képet mutatok azért a mocsok vaddisznókról is... :)

A vadasparkból még visszamentünk a házhoz, akkorra már csak ketten maradtunk Mucikával. Ilyen még nem volt, hogy Muci hajlandó lett volna velem kettesben pihenni Somoskőn. :) Mindig azt mondja, hogy "mit csináljunk mi együtt, ketten?!" :) Biztos unalmas ember vagyok... :/ De végül azért ő is jól érezte magát a kertben, a fák alatt a hűvösben pihenve. Olyannyira, hogy már ma újra ki akart menni Somoskőre... :) De végül nem mentünk, mivel összevesztünk, és egész nap veszekedtünk, így nem volt kedvem hozzá. Visszatérve tegnapra: ahogy ott feküdtünk a fák alatt, egyszer csak kopogást hallottam, mintha harkály kopogna a fán. Néztem, és tényleg az volt, ketten is jöttek. Nagyon szépek és édesek voltak, nagyon örültem nekik, de távcsővel lenne az igazi nézni őket, az meg ugye nekünk nincs is. Közelebb menni meg nem mertem, nehogy elriasszam őket. Muci azért közelebb merészkedett, hogy lefotózhassa őket, és csinált is pár képet. A minőség persze egyáltalán nem az igazi, de a gépünk alapobija nem is madárfotózásra készült...

Íme a körülményekhez képest nagyjából tűrhetően sikerült képek: