Madárkák

Muci tegnap azt mondta, hogy a nagymamájához már egyre több madár jár, láttak csuszkát és meggyvágót is! Bár igazából a meggyvágót csak a nagymamája látta, és ő nem ismerte fel, de a leírás alapján szerintem az lehet: nagy madár, erős csőrrel. Egyre jobban irigylem Mucika mamáját!!! :)

Csuszka


Meggyvágó

A csuszkás képet Péterfi Dániel, a meggyvágósat Cili készítette.

Újabb blogos díj / jelölés

Blogos díjra kaptam jelölést - vagy hogy kell ezt szépen mondani... :) (A kép most sem tetszik, de nem találtam helyette jobbat...) Akiktől kaptam:

Anikó
Lilang
Melus

Köszönöm nekik! A feladat pedig az, hogy soroljam fel a függőségeimet. Már olyan sokat gondolkodtam rajta, de nem nagyon tudom... Nem hiszem, hogy függő lennék bármitől is, de írok olyan dolgokat, amiket nagyon szeretek.

1. macskák (Nr. 1), görények, kutyák és egyéb állatok
2. internet és számítógép (nehéz elszakadni...)
3. gobelin (igaz, mostanában keveset varrok, de hiányozna, ha nem lenne)
4. tévé (ha nem is nézem, a háttérben akkor is mindig megy)
5. meleg szoba (hideg szobákban és egyéb helyiségekben nagyon rosszul érzem magam, de a kinti hideg nem különösebben zavar, sálat sem hordok soha)

+ 1: evés (mindig éhes vagyok, rengeteget tudok enni, ha van kedvemre való - ez már meg is látszik rajtam)

Hogy kinek adnám tovább... Már mindenki megkapta úgyis, aki pedig nem, az talán nem is örülne egy újabb feladatnak... :) Azért néhány név:

1. Delfike
2. Ili
3. Ircsi
4. Marcsi
5. Moncs

Meg is lett az öt. :)

Újra itthon

Megint itthon vagyok, leadtuk a pályázatot, és már nem megyek minden nap. De mondtam A.-nak, hogy ha segítség kell, szólhatnak bármikor. Most minek üljek bent minden nap? Minek hátráltassam A.-t a munkájában? A. és E. helyett csak nem dolgozhatok, főleg ingyen. :) A. azt mondta, hogy a pályázatra kapott pénzből, amit az előkészítésre kapunk, ad nekem is. Így ha nyerünk, én is látok belőle pénzt, a belefektetett munkám anyagilag is honorálva lesz. De ha nem nyerünk? Az előkészítő munkát elvégeztük, de ingyen mindhárman? Akkor marad az erkölcsi és egyéb haszon... Szerencse, hogy nem vagyok anyagias, mert akkor a guta ütne meg. :)

Tegnap hosszú idő után találkoztam a barátnőmmel, A.-val (ő is A. - ezért rossz, hogy nem írhatok ki teljes neveket). Legutóbb karácsony előtt ültünk össze egy kis beszélgetésre és ajándékcserére. Tegnap a Spaten büfébe mentünk, ott megittam először egy korsó Staropramen sört, ettem egy kukoricás hotdogot, majd megint egy pohár Staroprament ittam. Az 8 deci sör. :) Ezer éve nem ittam ennyit egyszerre... :) De jólesett, alig éreztem meg a hatását. A hotdogomba tettek ketchupot és mustárt is, pedig a ketchupot eleve nagyon nem szeretem, és a kukoricás hotdogba mustárt sem szoktam kérni. Sajna nem kérdezték meg, hogy mit kérek bele... De azért megettem, nem volt ehetetlen, csak nem volt annyira finom, mint a vackok nélkül. Lehet, hogy azért csavargott utána sokáig a hasam? :)

Amúgy jó itthon lenni megint: akkor kelni, amikor akarok; azt csinálni, amit akarok; aludni napközben; játszani a számítógépen; nyugodtan blogot írni; többet varrni a szarvasomat. El kellene menni kiváltani a gyógyszeremet, de nincs kedvem elindulni ilyen időben. Jó nagy köd van még mindig. Mégis muszáj lesz, mert ma vettem be az utolsó bogyómat (antidepi).

Még valamikor decemberben vettünk egy madáretetőt a cinkéknek, meg bele magkeveréket. Néha-néha jönnek széncinkék, elvétve egy-egy veréb, de nagyon keveset esznek egyszerre, és nagyon hamar elrepül az a kevés madárka is, aki megtalálta a hetedik emeleti ablak előtt az etetőt. Csak a szotyit eszik, kopogtatják a kis csőrükkel. :) Diót is adtunk nekik, igaz, romlottat, de azért eszegették. :) Nekem meg lelkiismeret-furdalásom van, amiért avas dióval szúrjuk ki a szemüket... :) Mucika nem engedi, hogy rendes diót adjak nekik, pedig olyan is van. Merthogy azt mi is megesszük. De ha ilyen sebességgel esszük, akkor a rendes dió is avas lesz nemsokára... Akkor inkább egyék a cinkék! Mucika nagymamájánál is van egy jó kis etető az ablak előtt, ő kertes házban lakik, az erdő mellett, úgyhogy hozzá barátcinegék is járnak. Irigylem őt, hogy minden nap ilyen aranyos madarakat nézhet! És hozzá persze gyakrabban is járnak, mint hozzánk itt a panelrengeteg kellős közepén (pedig mi is erdő mellett lakunk).

Mutatok néhány képet a cinkékről, amiket nem mi készítettünk, mert mi sajnos nem tudjuk őket fotózni ablakon keresztül. A képeket Péterfi Dániel készítette. (Érdemes a képekre kattintani, mert akkor nagyobb méretben is megnézhetők.)

Széncinege


Barátcinege


Kék cinege (sajnos őt még nem láttam az etetőnél)

Teszek fel egy verebet is, hiszen néha-néha ők is jönnek. Ezt a fotót Németh Tamás készítette.

Mezei veréb

Fotókat keresgélve a neten találtam egy szerintem nagyon jó blogot:

http://zsoldosmarton.freeblog.hu/

Zsoldos Márton természetfestő és illusztrátor blogja, csodálatos festményekkel és grafikákkal. Csak ajánlani tudom!

Utolsó bejegyzésem Szécsényről, és első a jelenlegi "munkámról"

Már rég írtam a szécsényi témáról, de nem nagyon volt kedvem szót sem vesztegetni rá. A meló persze nem sikerült... Az adósságkezelési tanácsadás előkészítését végeztem volna, de állítólag (nem tudom, pontosan mi az igazság) előkészítés nélkül elindult a szolgáltatás. Vettek fel egy csomó embert, akik talán már csinálják is magát az adósságkezelési tanácsadó szolgáltatást. Persze nekem nem szóltak, abban már nem szántak nekem szerepet. Nagyot csalódtam bennük... Volt kolléganőmet, B.-t persze felvették. Naná, hiszen az egyik vezető személyes jó barátja... Meg ő amúgy is rengeteg energiát fektet a kapcsolatépítésbe. Gyakorlatilag évtizedek óta a szakmában van, ennyi idő alatt gondolni lehet, hány embert ismert meg, és hány barátra tett szert. De ő csinálja jól! Nekem sajnos nagyon kevés ismerősöm van, én csak a tudásomat, tapasztalatomat és szorgalmamat tudom felajánlani. De persze ez kevés, ez sehol nem számít mifelénk. Tapasztalatom meg sajnos még kevés van, nem sokat dolgoztam, annál többet voltam munkanélküli...

Egy további adalék a dologhoz: amikor Szécsénybe jelentkeztem dolgozni, akkor megkérdezték, hogy melyiket szeretném csinálni: az adósságkezelést vagy a rendszeres szociális segélyezetteket (nem tudom, akkor ezt írtam-e ide a blogba)? Nem nagyon tudtam dönteni, de mivel egy keveset már foglalkoztam az adósságkezeléssel (a szakemberek képzését szerveztem, és kicsit beleláttam az elméleti és gyakorlati dolgokba is, mert a vizsgákon is részt vettem mint jegyzőkönyvvezető), úgy döntöttünk közösen, hogy az adósságkezelés lesz az enyém. És mit tudtam meg? Volt kolléganőm, B. most éppen a rendszeres szociális segélyezettekkel való munkát csinálja... Vajon mi lett volna, ha akkor én azt választom, nem az adósságkezelést? Mit mondtak volna, hogy miért nem nekem adják mégsem a munkát, hanem a volt kolléganőmnek? Mert biztos a vezető csókos barátnője kapta volna az állást, nem én. De elég ciki lett volna nekik! Mert nem nagyon hiszem, hogy engem választottak volna volt kolléganőm rovására. Ő persze egy napot sem volt azóta munkanélküli, hogy el kellett jönnünk a volt munkahelyünkről. A kapcsolatok mennyit érnek!

Pedig B. ajánlott be engem is Szécsénybe, de mivel engem nem ismert ott senki, az ő szava nem volt elég. Vagy ki tudja, miért estem így ki a "pixisből". Mikor mindenki mondta, hogy mennyire tetszett az önéletrajzom meg minden... Valamiféle Norvég Program is indult Szécsényben tudomásom szerint (Norvégia finanszíroz Magyarországon bizonyos dolgokat), oda nem lettem volna jó? Ezek szerint annyira mégsem tetszettem nekik...

Annak ellenére, hogy nincsen kiterjedt kapcsolati rendszerem, én is kaptam most egy munkaajánlatot megint, de hát ez is végképp bizonytalan... Egy TÁMOP-os pályázat elnyerése esetén lennék esetmenedzser (tulajdonképpen szociális munkás, félig-meddig családgondozó). A volt munkahelyemről, az akkori NCsSzI-ből, ahol annyira szerettem dolgozni, felhívott az egyik volt munkatársam, E., hogy szeretne velem dolgozni ebben a projektben. Ha nyerne a pályázat, akkor halmozottan hátrányos helyzetű munkanélküliekkel dolgoznánk, főleg romákkal, és olyanokkal, akik legalább öt éve nem dolgoznak, nincsenek regisztrálva a munkaügyi központban sem, vagy pályakezdők, mozgássérültek (a felsoroltak lennének a projektünk célcsoportjai). Tréningekkel és szociális csoportmunkával, pszichológiai tanácsadással, egyéni esetkezeléssel segítenénk nekik a hiányzó kompetenciákat pótolni, hogy képessé váljanak önálló álláskeresésre, munkába állásra, képzésben való részvételre, végső soron a társadalomba való visszailleszkedésre.

Jelenleg a pályázatírásban segítek E. alapítványának, szívességből, szóval pénzt nem kapok érte, de mindennap megyek... Kicsit fura így, sokan talán el sem vállalnál így, de ha megnyerjük a pályázatot, akkor mindenképpen megéri, hiszen magamért dolgozok. Ha nem nyerünk, akkor is legalább tanultam, tevékenyen részt vettem egy EU-s pályázat megírásában, ami még az önéletrajzban is jól mutat. Meg aztán addig sem itthon vagyok, hanem emberek között, és újra bele tudok szokni a munka világába. Már rendesen jólesik menni, és akikkel együtt dolgozok, azokkal is nagyon jól kijövök, főleg A.-val, akivel együtt írjuk a pályázatot. A.-val nagyon jó együtt dolgozni, mert nagyon okos, nagyon gyors észjárású nő, és ez engem is inspirál, kénytelen vagyok felzárkózni hozzá, amennyire tudok. :) Arra a helyre, ahol majdnem négy évig dolgoztam, még most is úgy megyek, mintha haza mennék. Jó ott lenni.

A munka egyébként leghamarabb csak 2009. júliusban kezdődne, jó lenne még addig valami munka, hogy ne csak a minimálbér 60%-át kapjam (bruttóban)... De még jobb lenne egy képzésbe bekerülni, mert azt bármikor otthagyhatom, ha sikerül a munka E.-éknél, ha meg nem, akkor legalább tanultam valamit. Családpedagógiai mentor képzésre meg német nyelvtanfolyamra jelentkeztem, de protekció nélkül egyikre sincs esélyem. Egyrészt mert már három munkaügyi központos képzésen vettem részt, másrészt meg nem tartozok a képzések célcsoportjába (szakképzetlenek, régebb óta regisztrált munkanélküliek stb.). Megpróbálok protekciót intézni, elvileg tudok kihez fordulni, de hogy ők mennyire tudják ezt befolyásolni, illetve mennyire áll módjukban ezt elintézni, azt nem tudom.

A gobelinvarrásra persze most kevesebb az időm, alig veszek tűt a kezembe... Még hétvégén sem... De a szarvasom már így is egész jól halad. Majd megmutatom, ha ráveszem magam, hogy lefotózzam. :) ... Rávettem magam. :) Hogy mennyire gyűrött és ferde szegény, azt nem kell nézni! ;)

Ui.: A cigányokat ábrázoló fotó készítője Balogh Zoltán.

Legutóbb kivarrt gobelinjeim

Itt a blogban még nem is mutattam meg a legutóbb elkészült gobijaimat. A legelső bejegyzésemben írtam a gyümölcsös gobiról, amit a dévai gyerekeknek varrtam ajándékba, karácsonyra. Szerencsére időben és épségben oda is ért. Bár ennek külön története van, de majd máskor mesélem már el, most álmos vagyok. Csak a képet mutatom, kerettel együtt, készen:

A neten is látható, itt:

http://szeretetvarazs.blogspot.com/

Ezen a fotón (többek között):

A macit azért küldtem el a képpel együtt, hogy kitöltse a dobozt. :) A postán vettem dobozt, amibe a kép pont belefért, de mivel egy kép lapos, csak lötyögött volna benne. Ezért tettem bele a macit, meg ilyen légpárnás izéket, amiket a törékeny csomagok kitöltéséhez használnak (nem buborékfólia, másképpen néz ki, de a nevét nem tudom), a húgom által rendelt csomagban volt.

A másik gobi már fent van a blogomon oldalt, de ott nagyon pici, illetve a kefetartóval együtt mutattam. Most álljon itt egyedül, normális méretben:

Blogos jelölés, kedvenc film

Régi adósságomat törlesztem most. Jelölést kaptam Melustól, Ircsitől és Borderline Anikótól. Köszönöm szépen mindannyiuknak, hogy gondoltak rám, megtisztelő!

A "díj" lényege: "Ha blogolsz, hiszel a proximitásban, a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben, és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak, és mutasd meg ezt a leírást is!"

A szöveg számomra kicsit fellengzős, de végül is az üzenete kedves... Továbbadni nem nagyon tudom olyannak, aki még nem kapta meg, de akiknek adnám, azok a következők:

Ili - mert közös a hobbink, a gobelinvarrás; és bár személyesen még nem találkoztunk, az internetes világban barátomnak tartom.
Marcsi - lásd mint fent.
Lilang - szintén mint fent.
Katha - lásd mint fent. :)
Moncs - őt nemrég ismertem meg, ő is nagyon szép gobelineket varr.
Delfike - mert bár nem ismerem őt sem személyesen, sem az interneten igazán, de szimpatikus a blogja, és ő maga is, illetve érdekel a sorsa.
Betti - a csodálatos üvegmunkái miatt.
Glivia - mert a FOTÓZZ!hu-ról régóta ismerem, nagyon jó modi volt, és természetesen most is kedvelem és tisztelem őt, mert jó ember és jó szakember (szimpatikus szakmája van, nagy madárszakértő).

(Eredetileg ide kilenc blogot írtam, de aztán úgy gondoltam, hogy nem "rontom el" a játékot, mert csak nyolcat kell jelölni. :) A kilencedik Birdie blogja volt.)

---

Melus még egy dologra meginvitált: mondjam el, mi a kedvenc filmem. Nem vagyok egy nagy filmnéző, inkább könyvet olvasok, de volt néhány film azért, ami hatással volt rám. Az egyik ilyen a Forrest Gump, az örök klasszikus, ami mindenkinek kötelező. :) Sokszor láttam, de azt hiszem, már nem nézném meg újra, hiszen kívülről tudom. :) Nem igazán vígjátéknak tekintem, inkább az érzelmi oldala ragadott meg, mert érzelmek vannak benne bőven, és igen elgondolkodtató. Egy kis személyes érintettségem is van a film témájával kapcsolatban, de erről most nem beszélnék.

A Schindler listája szintén emlékezetes számomra, bár egészen más műfaj. Gondolom, nem kell indokolnom, hogy miért fogott meg ez a film... Egyszerűen megrázó. Szerintem szintén kötelező darab mindenkinek. Látnunk kell, milyen szörnyűségekre vagyunk képesek, hátha akkor nem ismétlődik meg többé a dolog... Sírtam a film végén...

Romantikus kategóriában az Only You című film emlékezetes számomra, bár már szinte egyáltalán nem emlékszem rá, és nem tudom, mi fogott meg benne. :) De a címe megmaradt bennem, ez nem lehet véletlen. Nagyon meghatónak találtam. Egy csúnyácska, vagy inkább szürke kisegér típusú nő a főszereplő benne, aki mégis elnyeri a szerelemet - ha jól emlékszem. Bele tudtam képzelni magam a jelentéktelen nő szerepébe, talán ezért maradt emlékezetes. Persze az is lehet, hogy teljesen rosszul emlékszem a film lényegére. :) Meg kellene néznem újra (más kérdés, hogy meg lehet-e szerezni valahonnan a netről)...

Kirándulásunk képei

Most a január 3-ai kirándulásunkról készült fotókból mutatok néhányat. Igaz, ez nem éppen most történt már, de jobb későn - feltölteni a fotókat -, mint soha. :)
(A fotókra kattintva természetesen nagyobb méretben is láthatóak.)

Fázósan a salgói várban


Jégcsapokkal a salgói várban


Gábor a salgói várban


Szintén a salgói várban


A salgói vár


A salgói várban, a Petőfi-emlékhelynél


A Boszorkánykőn (nem egészen beállított fotó, éppen mutattam valamit Mucinak, amikor mondta, hogy csinál rólam egy képet)


Gábor a Boszorkánykőn


A Boszorkánykő egy részlete


Látkép a Boszorkánykőről


Szintén a Boszorkánykőn készült ez a kép


Ez a kép ugyanott készült, mint az előző, csak itt a tájat fotóztuk, nem az égboltot


Téli táj - ezt is a Boszorkánykőről fényképeztük


A Boszorkánykő egy másik részlete (kirándulókkal)


A salgói vár a Boszorkánykőről fényképezve


A somoskői vár erős zoommal a Boszorkánykőről


Még egy látkép a Boszorkánykőről fotózva


A Boszorkánykő egyik részlete (ugyanaz, mint a legutóbbi, csak kicsit más szögből)


Háttérben a salgói vár, előtérben a Boszorkánykő egyik sziklája


Zúzmara és csipkebogyók


Itt már hazafelé tartok (a Tatárárok irányában)


Látkép útban hazafelé, visszatekintve


Fenyőerdő (a Tatárárok felé)